Felszólalás

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, nem én leszek az egyetlen, aki megemlíti, bár sokan nem vagyunk itt a parlamentben a vita során, hogy bizony különös hangulata van bűnügyi jogsegélyről vagy bűnügyi együttműködésről vitázni a parlamentben akkor, amikor a miniszterelnök a saját miniszterei javaslat ellenére, átlépve a törvényt, gyakorlatilag szabadít egy baltás gyilkost, és kiad egy olyan államnak, ahol tudott, hogy szabadlábra kerül. Az ember kicsit feleslegesnek érzi azt, hogy e témakörben jogszabályokról vitatkozzon, fölöslegesnek érzi akkor, amikor az alkotmányügyi bizottságban a kormánypárti képviselők megvizsgálni sem hajlandóak azt, hogy mondjuk, egy ilyen döntés jogszerűen történt-e, nem hajlandóak megkísérelni a döntés hátterének feltárását, és teljesen mindegy, hogy az az Unió keretei között megköttetett egyezmény vagy más egyezmény jogszabályai alapján történt.

Úgy hiszem, hogy amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, akkor ezt meg kell említeni. Gondolom, az sem véletlen, hogy utolsó napirendi pontként tűzte a kormányoldal ezt az Országgyűlés napirendjére, amikor már lehetőség szerint kevesen hallgatják a vitát. Mindazonáltal az MSZP alapvetően támogatja az Európai Unión belüli bűnügyi együttműködés hatékonyabbá tételére vonatkozó kezdeményezéseket. Ezt is és más kezdeményezést is. Azonban rá kell mutatni a törvényjavaslat néhány komoly hibájára.

A törvényjavaslatot a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke részére véleményezésre nem küldték meg, annak ellenére, hogy az információs önrendelkezési jogról szóló, 2011-ben elfogadott törvény 38. § (2) bekezdése előírja, hogy a hatóság feladata a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése. A 38. § (4) bekezdése a) pontja alapján pedig a hatóság véleményezi a feladatkörét érintő jogszabályok tervezetét. Péterfalvi Attila az MSZP megkeresésére, 2012. július 31-én kelt válaszában arról adott tájékoztatást, hogy a törvényjavaslatot közigazgatási egyeztetés keretében nem kapta meg.

Az tehát, tisztelt Ház, feltűnő, hogy a kormány az annak idején saját maga által beterjesztett törvény rendelkezéseit sem tartja be. Úgy tűnik, hogy nemcsak egy hasonló törvény keretei között merül fel az, hogy tulajdonképpen a törvényességről kár vitázni, úgy tűnik, hogy ennek a törvénynek az előkészítése sem úgy zajlott, ahogy az a jogalkotásról szóló jogszabályokban megfogalmazásra került.

Azt gondolom, erről legalábbis államtitkár úrnak majd számot kéne adni, mi az oka annak, hogy elmulasztották megkeresni a hatóság vezetőjét. A javaslat 2. §-ában megfogalmazott alkalmazási szabály szerint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi törvényt, a büntetőeljárási törvényt, sőt a büntető törvénykönyvről szóló törvényt is az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Btk. rendelkezéseitől való eltérésre az indokolás semmiféle magyarázatot nem ad, a normaszövegben - példaként említem a 28. §-t vagy a 152. §-t - éppen ellenkezőleg fogalmaz. A speciális rendelkezéssel a Btk. vonatkozó szabályának megfelelő alkalmazásáról rendelkezik.

Ráadásul valamely törvény rendelkezéseinek háttérjogszabályként való alkalmazását magában az érintett törvényben kell szabályozni. Erre tekintettel álláspontunk szerint a Btk.-ra való utalást mindenképpen el kell hagyni, és az alkalmazási szabályt át kell fogalmazni.

A javaslatra általánosan jellemző, hogy a rendelkezések jó része az átültetendő kerethatározat szövegének mechanikus másolata. Ez pedig általában nem szokott jóra vezetni. Erre példa a javaslat 3. § (5) bekezdése, mely a Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-ai 2002/584/IB kerethatározata - hogy pontos legyek és még pontosabb - 4. cikkében foglalt szöveg szó szerinti átvétele: "Nem tagadható meg az európai elfogatóparancs végrehajtása adókkal és illetékekkel, vámokkal és devizával kapcsolatos ügyekben azon az alapon, hogy a végrehajtandó tagállam joga nem ír elő ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz - és ezen van a hangsúly - ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint a vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátott tagállam joga."

Az európai elfogatóparancs működésének többéves gyakorlata alapján a magyar jogszabályi környezetnek egyértelműbben megfelelő tartalmú szövegezés elvárható lett volna annak érdekében, hogy az önkényes jogalkalmazás lehetőségét minél inkább kizárja a törvényszöveg. A "jogszabály típusa" kifejezés például a hazai jogban a törvényt, illetve rendeletet különbözteti meg. Kérdés, hogy a példában erről vagy inkább arról van szó, hogy például a végrehajtást kérő tagállam jogában szabályozottal azonos tartalmú kötelezettség előírásának hiánya nem akadályozza az európai elfogatóparancs végrehajtását.

Hasonlóan ellentétes a belső jogi szabályozás logikájával, sőt akár alaptörvény-ellenességet is megvalósíthat egy olyan rendelkezés, ami szerint: "ha kivételes esetben nem lehet betartani az e paragrafusban előírt határidőket" s a többi, ebben az esetben ugyanis meghosszabbítható törvényi határidők meg nem tartásáról van szó, amelyet nem lehet pusztán azzal lerendezni, hogy értesíteni kell a Eurojustot.

Ebből a szempontból és hasonló hibák miatt úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat nem javítható, ahhoz jószerével minden rendelkezését a hazai jogrendszerbe illeszkedés vizsgálata mellett kellene összevetni a tucatnyi kerethatározat szövegével, és a pontosításokat folyamatosan el kellene végezni. Összességében tehát az az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat szövegezése, pontatlansága, a kerethatározatok szövegének mechanikus, a magyar jogrendszerben nem értelmezhető másolása miatt az új törvényi szabályozás nem üdvözölhető, így természetesen nem is támogatható jelenlegi formájában.