SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Egy-két dologban lehet, hogy egyetértünk. Az egyik dolog az, hogy valóban nem követhető az az időszak, amelyet remélem, végleg magunk mögött hagytunk, miszerint a cigányság vagy általában a felzárkóztatásra szoruló emberek csak a szavazatszerzés szempontjából fontosak, csak a segélyezésen keresztül fontosak, csak azért lényegesek négyévente egy-egy baloldali pártnak, hogy rájuk szavazzanak, majd utána nem foglalkoznak velük. Ebben egyetértünk.
Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy az sem normális, amit egy vadliberális párt, amelyik kiesett a parlamentből, bár az utódai még most is itt vannak, csak a jogok felől közelíti meg az emberek felzárkóztatását, csak jogaik vannak mindazoknak, akik támogatást, segélyt kapnak a közösségtől, a többségtől, de kötelességeik nincsenek. Azt hiszem, ezekben egyetértünk.
Talán abban is egyetértünk, és a vita egy szakaszában egy kicsit erre is terelődött a hangsúly, hogy nem oldható meg ez a kérdés semmiféle erőszakszervezeten keresztül. Az más kérdés, hogy vannak rendőrségi ügyek, vannak bíróságra tartozó ügyek, de külön az erőszak csak erőszakot szül. Azt gondolom, hogy ebben is egyetértünk, és önmagában nem lehet megoldani bármiféle felvonulással vagy bármiféle külső segítséggel, ami nem az állami jogrendbe bekapcsolódó szervezetet jelenti.
Képviselő úr, szeretném önnek elismételi azokat a gondolatokat, amelyeket Balog Zoltán miniszter úr kiemelt néhány pontban. Az egyik, hogy súlyos tévedés, ha kizárólag emberi jogi kérdés felől közelítjük meg ezt a kérdést. Súlyos tévedés az is, ha kizárólag csak a közbiztonság felől közelítjük meg, bár nagyon súlyos és fontos feladat. De ugyanilyen súlyos tévedés, hogyha csak a szociális ellátások oldaláról próbáljuk megközelíteni ezt a kérdést, és az is egy súlyos tévedés, amikor csak a cigányságról beszélünk a felzárkózatás területén, hiszen sajnos vannak nem a cigánytársadalomba tartozó honfitársaink, akiknél ugyanúgy fontos a felzárkóztatás és a segítség annak érdekében, hogy abból az élethelyzetből kitörjenek, amibe beleszülettek vagy amibe belekerültek.
Éppen ezért amit ön felvetett, hogy gyakorlati megoldások szükségesek, én ezzel teljesen egyetértek, és ezeket a gyakorlati megoldásokat részben azzal készítette elő ez a kormány, hogy eleve a képviselőink kiválasztásánál is van roma, cigány származású politikus.
(13.10)
Az európai uniós parlamentben is van magyar, a Fidesz-KDNP-frakcióhoz kapcsolódó roma politikus. Eleve felállítottuk a felzárkóztatási államtitkárságot, amelynek pontosan az volt a feladata, hogy felállítsa azokat a feladatokat, amelyek egyébként sokszor az egész társadalom teljes egyetértését nemcsak hogy igénylik, hanem a támogatását is megkapják.
Nagyon röviden ezeket hadd soroljam fel, hogy a gyakorlatban mik történtek. Nyilván a gyermekesély felől, a gyermekfelzárkóztatás felől - amiben önnek teljesen igaza van, hogy ott kell elkezdeni valamilyen módon a támogatást - nem véletlenül kezdtük el akár a "Biztos kezdet" program kiszélesítését, akár egy sokkal nagyobb támogatási rendszeren keresztül, az önkormányzatokat bevonva, a Gyermekesély-programokat, amelyek összesen több mint 13 milliárd forintot szánnak arra, amit ön is mond, hogy azoknak a gyerekeknek az életlehetősége, az esélye meglegyen a kiemelkedésre, akiknek egyébként sajnos a családi környezet erre nem ad adott esetben lehetőséget.
A másik terület a foglalkoztatás, itt már az idősebbeket kell megszólítanunk. És igenis, azon Start-munkaprogram során, amely elindult az országban - pontos adataink nincsenek, mert elvileg valóban tiltják a felmérést minden szempontból a magyar törvények, de azért számítások szerint mégis -, közel 50 ezer cigány honfitársunk kapott lehetőséget a közmunkaprogram keretében, és ezek kihatnak a gyermekekre is, ezek kihatnak a fiatalokra és kihatnak az oktatásra is.
Harmadik nagy területnek hadd emeljem ki a lakhatás kérdését. Az valóban nem megy, ami a múltban volt, hogy megkapta valaki a támogatást szocpolon vagy bármilyen programon keresztül, utána pedig egy év múlva, két év múlva, tíz év múlva már semmi nem maradt belőle, csak a nyomor. És ugyanezt tettük meg az iskoláztatási támogatásnál, a változtatásnál. Annak eredményeképpen egyébként, hogy kötelező, és nem kapják meg a támogatást a családok, ha nem járatják a gyereket iskolába, közel 20 ezer gyermekkel többen járnak iskolába. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a felvetését, és pontosan ezért volt értelme a vitanapnak (Az elnök ismét csenget.), mert nagyon sok jó javaslat is elhangzott, és sok félreértést is tisztázni tudtunk.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)