(13.20)

Nem tudom, tudja-e képviselő asszony, hogy jelenleg 20 ezer külföldi önköltséges hallgató tanul a magyar felsőoktatásban, nem kevés bevételt jelentve. Az európai uniós források, az új Széchenyi-terv keretében pedig további milliárdokkal gazdagítják a felsőoktatást. És teljesen új elem a felsőoktatás támogatásában - amit ön ugyan elítél, de mi másképp látjuk - a diákhitel, amely 2 százalékos kamatának a biztosításához az állam bizony komoly forrásokat tesz be a költségvetésen keresztül. Ezzel együtt is az elvonások, a zárolások kétségtelenül - most sem tagadom - nem örömteli jelenségei a felsőoktatási intézményeknek, de tudtak róla, egyeztettünk velük előre, és végigtárgyaltuk velük, hogy a megoldásokat megtalálhassák. Ezenkívül itt van a kormányzati bejelentés, amely arról szól, hogy azoknak a felsőoktatási intézményeknek, ahol nagyon komoly gondokat okoz a hiány, ott az állam át fogja vállalni az adósságát. Ezért ha nehezen is, de azt az óriási költségvetési hiányt, amit nem mi idéztünk elő, hanem tisztelt elődeink a társadalom minden területén, így az oktatásban és a felsőoktatásban is, meg fogjuk oldani, együttműködve a felsőoktatási intézményekkel.

A másik nagyon ügyes ferdítése az ön rémálomszerű megszólalásának a kiszivárgott hírekre való apellálás. Önöknek még nem volt módjuk, remélem, sokáig nem is lesz módjuk kormányozni. De ha figyelnének, akkor pontosan tudhatná, hogy egy kormánydöntést, egy Országgyűlés elé történő törvénybeterjesztést sok-sok egyezmény, sok-sok előzetes tanulmány, egyezség és variációk sorozata előz meg. Az, hogy a kormány elé milyen tanulmányok mennek, az önök kedvenc témája, de nemcsak önnek, hanem a többi ellenzéki képviselőnek is. Szeretném bejelenteni, hogy nincs döntés még a jövő évi keretszámokról, és mint bizonyára tudja, a költségvetést is csak nemsokára fogja megvitatni és elfogadni a parlament.

Ismét előfordult felszólalásában a röghöz kötés, amit nem tudok másként megítélni, mint a szándékos rémhírterjesztés és riogatás kategóriáját. Úgy látszik, hogy önöknek ez a stílusuk. Ha ön huszonötször elmondta már itt a parlamentben a röghöz kötést, akkor én huszonhatodszor elmondom, hogy szó sincs röghöz kötésről, a hallgatói ösztöndíjszerződés az igazságosság jegyében arról szól, hogy a magyar társadalomnak munkában valamennyit adjanak vissza azok a hallgatók, akiknek a költségeit az állam, a költségvetés fedezte.

Ne haragudjon, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy ön rendre olyan kifejezéseket használ a felszólalásában - így most is -, amelyek meglátásom szerint nem méltóak a parlamenthez. Azt mondta, hogy mi belerondítottunk a képzési kínálatba, miközben még nincs képzési kínálat a jövőre nézve, illetve a miniszterelnök úr munkaalapú társadalmát fantazmagóriának minősítette. Tisztelt képviselő asszony, mitől gyarapszik egy társadalom? Az ügyeskedéstől? A trükközéstől? Az adócsalástól? Nem, a munkától! Ezért minden józanul gondolkodó magyar ember egyetért abban, hogy dolgozni kell, munkával kell jövedelmet teremteni, és ettől fog gazdagodni az ország. Örülök, hogy ennyire mosolyog, ezek szerint ön máshogy képzeli a maga boldogulását.

Végül mitől lesz jobb a felsőoktatás? A kiválóságtól, a minőségtől, a piacképes diplomáktól és attól, hogy nem csapjuk be a fiatalokat azzal, hogy olyan diplomákat adunk a kezükbe, amelyekkel nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni. (Taps a kormánypártok soraiban.)