DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Politikai műhibának lehettünk a szemtanúi az elmúlt 8-10 napban, amelyet a tudomány orvosolt, a tudomány javított ki. Ahogy az ELTE múlt pénteki közleményéből is megismerhettük, semmilyen vizsgálatot nem tart az ELTE indokoltnak, semmit nem fog lefolytatni a szakdolgozattal kapcsolatban. Idézném szó szerint a dékán asszonynak, az ELTE Társadalomtudományi Karának a közleményét. "Semjén Zsolt a szociológia szakon tanulmányait az átlagosnál jobb érdemjegyekkel elismert teljesítménnyel folytatta. Az anekdotikus és olykor egymásnak ellentmondó, szubjektív visszaemlékezésekkel szemben a tények azt mutatják, záróvizsgára bocsátása az akkor szokásos tanulmányi rendnek megfelelően történt." Folytatódik az egyetem, a kar közleménye: "Semjén Zsolt dolgozatát, mint mindenki másét, egy opponens és konzulens tanára bírálta el, majd az általuk adott osztályzatok miatt egy harmadik opponens felkérése is szükségessé vált. A záróvizsgáról készült, a bizottság tagjainak aláírásával hitelesített jegyzőkönyv és az abban rögzített érdemjegyek szerint dolgozatát sikeresen megvédte, és a komplex tételről is magas színvonalon volt képes beszámolni." - írta tehát Tausz dékán asszony a múlt héten.
(13.40)
A tudomány tehát helyre tette mindazt, amit politikai támadásból, személyiség elleni támadásból tettek itt az elmúlt napokban.
Ebből a hírből is, amit bombasztikus hírnek szántak, egy egynapos hír lett. Hamar kiderült mindenki számára, aki a mérvadó közvélemény része, hogy itt igazából egy súlytalan vádról van szó. Ez a vihar hamarabb elült, mint ahogy gondolhatták volna a kitervelők. Jól láthatóan felépített akció volt, több napra ütemezett tartalommal, de kiderült, hogy ez igazából csak politikai kísérlet volt, de valódi tudományos indokot, valódi hibát nem sikerült találniuk, bármennyire is szerették volna, bármennyire is ezzel akarták a személyét hitelteleníteni.
Politikusként nyilvánvalóan az embernek sokféle támadást el kell tűrnie, de van valamiféle határ, hiszen Semjén Zsolt ezt a dolgozatát nem politikusként, nem politikai minőségében írta, nem miniszterelnök-helyettesként, hanem hallgatóként. Ha nem lett volna belőle politikus - mint ahogy a hallgatók többségéből nem lesz az -, valószínűleg soha nem került volna elő ez, valószínűleg soha senki nem tette volna fel a kérdéseket ezzel a szakdolgozattal kapcsolatban.
És valóban van egy olyan határ, amit érdemes talán itt is, a parlament falai között is megvitatnunk, hiszen ha valakinek politikailag nem szimpatikus egy miniszterelnök-helyettes, egy politikus, akkor politikai érvekkel, politikai vitában nyilvánvalóan csatázhat ellene, nyilvánvalóan megpróbálhat meggyőzni másokat, hogy az a politikai álláspont, amit az illető képvisel, az ne legyen annyira népszerű, mint amennyire ő azt gondolná. Nyilvánvalóan ilyenkor értékek küzdelme, érvek küzdelme teljesen helyénvaló. Ugyanakkor mégiscsak vannak bizonyos dolgok, a személyes becsület, a család, a művészeti tevékenység vagy a politikától független civil teljesítmény, amelyik szent, amelyik nem lehet politikai támadás célpontja.
Úgy gondolom, hogy itt is egy ilyennel álltunk szemben. Valójában semmifajta tudományos indoka, alapja vagy célja ennek nem volt. Egész egyszerűen azok, akik már politikai érveket nem találtak egy politikus ellen, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ellen, azok megpróbálták ezzel a valótlannak bizonyult érveléssel az ő személyiségét hitelteleníteni.
Végül engedjék meg, hogy az érintettnek magának az ironikus hangvételű reakcióját idézzem: "Galilei műveit nem vizsgálták annyian és olyan tüzetesen, mint az én dolgozataimat. Ez ugyan indokolatlan, de hízelgő. A lényeg, hogy minden próbát kiálltak. Továbbá megtiszteltetés, hogy noha kemény munkával készítettem, de korábban tucatnyian ha elolvasták, most pedig a politikai támadásoknak köszönhetően sok ezren."
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)