Nagy örömet okozott ez az egészségügyi dolgozók széles köreiben, ezt nem is akarjuk vitatni, és nagyon örülünk neki. Hozzátéve azt is, hogy ez a halaszthatatlan szükségszerűség, ami végül megtörtént, nem oldotta meg a bérproblémákat nyilvánvalóan az egészségügyben, és az a sikerpropaganda sem igaz, amivel a kormány és a minisztérium elő szokott állni, hogy most megállt az egészségügyi szektorból való kiáramlás; ez egyértelműen tovább folyik.

De itt most ami miatt szót kértem, és ami miatt kérdezni szeretném a minisztériumot, a következő: ennek a béremelésnek a szükségszerűségét elismerjük, és ahogy mondtam, támogattuk. De voltak, akik ennek a béremelésnek a mértékét vagy megvalósulását nem találták meg a havi számlájukon, pedig ugyanolyan egészségügyi munkát végeztek, ugyanazt a felelősséget viselik, ugyanazokat a munkákat kell hogy elvégezzék a magyar állampolgárokért.

Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy egyesek kaptak, az a baj, hogy egyesek viszont nem kaptak. És itt hadd mondjam el, hogy a gyöngyösi kórházról, a nagyatádi kórházról, a várpalotai kórházról, az ózdi kórházról van szó, tehát nagyon nagy kórházakról, 1260 emberről. Az összeg pedig 28,5 millió forint, ami tekintve, hogy mekkora költsége volt az egészségügyi béremelésnek, nevetségesen kis összeg, tehát nem is értem a minisztérium akadozását.

Volt ráadásul egy második ütem, amiben kiterjesztették a jogosultak körét, de ebben sem voltak benne ezek a kórházi dolgozók. Ezek alapján meg kell hogy kérdezzem a minisztériumot, illetve az államtitkár urat, hogy el kívánják-e ismerni ugyanazt a munkát, ugyanazt a felelősséget ugyanazzal a bérezéssel ezekben a kórházakban is, vagy pedig az egészségügyben valamiféle kasztrendszer működik, kettős mérce, ahol vannak olyan egészségügyi dolgozók, akik ugyanazért a felelősségért, ugyanazért a munkáért nem érdemelnek béremelést. (Taps a Jobbik padsoraiban.)