Mi a magunk részéről összesen tíz módosító javaslattal próbáltuk jobbá tenni ezt a törvényjavaslatot, és mind az általános, mind pedig a részletes vitában hosszan érveltünk az elgondolásaink mellett. Áttekintve a belügyminiszter úr által benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatot, azt gondoljuk, hogy az továbbra sem teremti meg az egységes városkép Fővárosi Közgyűlés általi kialakításának lehetőségét.

Üdvözlendőnek tartjuk, hogy egyes fővárosi polgármester képviselők által jegyzett, egyértelműen a Fővárosi Közgyűlés lehetőségeinek korlátozására irányuló módosító javaslat lényegében a zárószavazás előtti módosítóval visszautasításra került. Ezen képviselőtársaink ugyanis kifejezetten azt szerették volna elérni, hogy a fővárosnak éppen hogy ne az egységes városkép kialakítására, hanem helyette csak kizárólag az árvíz- és belvíz-védekezési és közlekedésfejlesztési feladatok ellátására legyen jogköre.

A Jobbik által megannyiszor hangoztatott álláshalmozással összefüggő aggályok a jelen törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítvány keretében is megerősítést nyertek, hiszen Németh Szilárd csepeli polgármester és Wintermantel Zsolt újpesti polgármester amellett jegyezte ezt a Fővárosi Közgyűlés jogainak csorbítására irányuló módosító javaslatot, hogy egyben maguk is a Fővárosi Közgyűlés tagjai.

A zárószavazás előtti módosító tehát legalábbis a szavak szintjén egyértelműen kimondja, hogy a jogszabály megalkotására az egységes városkép kialakítása és a közlekedésfejlesztés érdekében kerül sor. A céllal tehát a magunk részéről messzemenően egyetértünk, álláspontunk azonban az, hogy a célok eléréséhez szükséges eszközök és lehetőségek köre a tervezet elfogadása esetén nem elegendő a Fővárosi Közgyűlés számára, az, hogy a budai és a pesti alsó rakparton lévő ingatlanok, valamint kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra, illetve a nagy hajók kikötői infrastruktúrája és kikötőhelyei tekintetében a fővárosnak a használati jog szerzése számos későbbi vitára ad lehetőséget. Tehát mi azt szeretnénk elérni, hogy tulajdonjogot kapjon. Ez előrevetíti ugyanis azt, hogy már a jogalkotási szakaszban a fővárosi érdekkel ellentétes álláspontra helyezkedtek egyes kerületi képviselők és polgármesterek.

Itt szeretném felhívni egyúttal tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a Duna-delta és Budapest - ideértve a Duna két partját - 1991 óta az UNESCO-világörökség része. Tehát felháborító, hogy egy ilyen kiemelt területre vonatkozó szabályozás megalkotása során is a helyi önös, rövid távú érdekek felmerülésének, vívódásának vagyunk a tanúi.

Meggyőződésünk, hogy a főváros számára az egységes városkép kialakításához nem használati, hanem tulajdonjogot kellene biztosítani, hiszen kizárólag ez biztosítja a teljes körű rendelkezési jogot. Önmagában a használati jog megteremtése esetén valamennyi fejlesztés, valamennyi beruházás megvalósítása a tulajdonos kerületi önkormányzatok egyetértésével és hozzájárulásával történhet majd, az előzetes jelek alapján azonban nem lehet éppen alaptalannak nevezni azt a feltételezésünket, hogy ezen egyetértés nem egy esetben hiányozni fog.

Az egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése alapvetően hosszú távú célok, amelyek megvalósítása tipikusan nem egyszeri korszerűsítést vagy felújítást, hanem folyamatos fejlesztést igényel. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az egységes városkép kialakításának megvalósítása a mi javaslatunkkal lehetne összhangban. Ezzel a véleményünkkel egyébként nem vagyunk egyedül, az Európai Parlament 2011. február 17-én meghozott, a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiai végrehajtásról szóló állásfoglalása szintén ugyanezen elveket rögzíti.

Összefoglalva tehát: azért is, mert nem fogadták el módosító javaslatainkat, és azért is, mert egy salátatörvényről beszélünk, és mert nem Budapest érdekeit szolgálja, ezt a törvényjavaslatot a magunk részéről nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)