MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nézze, képviselő úr, ha maga nem akarja érteni, akkor nem akarja érteni, ezzel nem tudok mit kezdeni. Tehát a polémiában, amikor a költségvetési sornál csak felhoztam azt a példát a főváros esetében, az nem tartalmi, hanem logikai volt egy költségvetésről. Ezt azért fontos nekem most megjegyeznem, mert nehogy beleélje magát abba, hogy itt a műsorkészítés egyenlő a ló meg a zab, bár nagyon jól hangzik, de nem erről van szó. Szeretném, ha megértenék azt, hogy egy költségvetés mikor korrekt vagy mikor nem korrekt, és természetesen nem ugyanarról beszéltem.
A másik kérdés: a bíróság nem a média világa. A bíróság fölött sose volt ilyen típusú kuratórium, amit egyébként önök igényeltek annak idején, pont a Fidesz, hogy legyen ilyen típusú felügyelete és kuratóriuma a dolgoknak. Teljesen másképp működik a történet. Tehát ha a média világát ebben a kérdésben törvényileg a saját fennhatóságuk alá húztak be - főleg a közmédiát, ami aztán százszázalékos, és a független médiának is a felügyelete lényegében az önök kezében van -, akkor nem nagyon fogunk tudni erről érdemben beszélgetni, mert láthatóan nem akarja megérteni ennek a problémának az igazi gyökerét. És ha nem fogja bemutatni ez a médiavilág azt, hogy ezekkel a pénzekkel hogyan és miképpen gazdálkodik, meg ráadásul hiányosan akarja ezt ide bemutatni, akkor nyilván nem várható el, hogy mi erre az előterjesztésre igeneket mondjuk, vagy ne tegyünk kritikus megjegyzéseket.
Ha nem így működtetnék a közmédiumok rendszerét meg a felügyeleti rendszerét, ahogy csinálják, nem lenne közöttünk körülbelül ekkora konfliktus, de önök tudatosan lenyúlták maguknak, és ezt sajnos látja a néző meg hallja a hallgató, és meg kell nézni, hogyan buknak le egymás után nézettségek meg hallgatottságok; nem véletlenül, mert politikailag elkötelezett közmédiát úgy fognak nézni és hallgatni, mint egy párttévét vagy egy pártrádiót.