Nyikos képviselőtársam az előbb már utalt a benyújtás e sajátos körülményére. Ez a törvényjavaslat is azon törvényjavaslatok sorába illik, amelyeket kapkodva, előkészítés nélkül, lényegében asztalra téve a javaslatot, nyújt be a kormány. Milyen előkészítés az, amikor ma a Fidesz keresztül-erőszakolja a törvényjavaslat napirendre tűzését, olyannyira, hogy délelőtt a normális bizottsági időpontokban egyetlen parlamenti bizottságnak nem áll módjában a törvényjavaslatot megtárgyalni? Ezek után nem marad más hátra, mint a plenáris üléssel párhuzamosan összehívni az illetékes bizottságot, és utána az már külön truváj, hogy fideszes képviselőtársaink még szóvá is teszik, hogy az egyébként elfoglalt ellenzéki képviselők ezen a bizottsági ülésen megjelenni nem tudtak. De nemcsak a benyújtás módja aggályos, a kapkodásból eredő hibára hozzászólásom végén még visszatérek, hanem súlyosan aggályos annak tartalma is.

Nézzük először is az önkormányzati hitel átvállalását! Önmagában persze ez egy üdvözlendő dolog is lehetne, ha minden körülményt gondosan mérlegelve a kormány valóban a helyzet optimális megoldására törekedne.

(22.00)

Államháztartási szinten természetesen nem zavaró, hogy az önkormányzati adósságtömeg most már a kormány kötelezettségeként jelentkezik, hiszen ezzel önmagában, ha semmilyen különös körülmény nem merül fel, a magyar állam adósságának mértéke, nagyságrendje nem változik, az önkormányzati alrendszerből kikerül ez az adósságállomány, és átkerül a központi igazgatás, a kormány alrendszerébe.

Azonban hogy egy ilyen súlyú változtatást, egy ilyen súlyú ügyet, egy ilyen intézkedést úgy kívánnak lebonyolítani, hogy semmilyen tárgyalást, egyeztetést ez ügyben a hitelt nyújtó bankokkal nem folytatnak le, az súlyosan veszélyeztetheti a magyar bankrendszer biztonságát is.

Szeretném önöknek elmondani, hogy a gazdaság és ezen belül a pénzügyi rendszer egyik alapja a bizalom. Önök ezt a bizalmat többször eljátszották már. Különösen igaz ez a pénzügyi rendszerre, amikor sorozatosan szegik meg saját adott szavukat, és úgy gondolják, hogy azért, mert az Országgyűlésben kétharmaduk van, tulajdonképpen egyeztetés nélkül bármit megtehetnek. Igen, a törvények szintjén valóban szinte bármit megtehetnek, de ne gondolják, hogy ezek a lépések nem maradnak következmények nélkül.

Hogy egy friss következményre figyelmeztessem vagy pontosabban emlékeztessem önöket, nagyon fájt mindannyiunknak, ellenzéki képviselőknek is a legutóbbi leminősítése a magyar gazdaságnak. Önök erre meglehetősen sértődötten reagáltak, pedig érdemes lett volna egy kicsit tárgyilagosabban szemlélni a döntés körülményeit.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tény az, hogy magam is úgy ítélem meg, hogy az elmúlt napokban hozott leminősítés már valóban nem elsősorban a magyar gazdaság teljesítményének szól, önmagában ez talán a leminősítést nem indokolta volna. Annak a bizalomvesztésnek szól, amelynek döntő oka a kormány hektikus, kapkodó, pénzügyi szabályokat, intézményrendszert figyelembe nem vevő javaslata, sőt több intézkedése is. Ezen az úton büntetlenül nem lehet továbbmenni, hiszen szintén a mai napon vagy talán a tegnapi napon látott napvilágot az az elemzés, a pénzügyi szektor elemzése, amely kimutatta, hogy ezermilliárdokban mérhető az az összeg, amelyet a pénzügyi rendszerből kivonnak Magyarországról, és ennek döntő oka a bizalomhiány.

Magyarán nem lehet úgy segítséget adni az önkormányzatoknak, hogy cserébe nem nézzük meg annak másik oldalát, nem vagyunk elég körültekintőek, és a pénzügyi rendszerbe egy újabb instabilitást viszünk be azzal, hogy ad hoc ötleteket azonnal a parlament elé terjesztve lépünk, nem végiggondolva ennek lehetséges összes következményét. Félreértés ne essék, nem arra a következményre gondolok, ami üdvös, hogy az önkormányzatok, amelyek nem biztos, hogy ezt a hitelállományt vissza tudnák fizetni, megszabadulnak ettől a hitelállománytól, hanem attól a következménytől, hogy egy ilyen elkapkodott, kellően le nem egyeztetett javaslatcsomag milyen hatással van a pénzügyi rendszerre, és hogyan teszi tönkre tovább azt a bizalmat, amely már így is romokban hever az önök döntései, kapkodó politikája nyomán. Ez tehát az első észrevételem.

A másik észrevételem, hogy a jogszabályok között - salátatörvényről beszélünk, amely a kormány kedvenc étele az utóbbi hónapokban - sok apró, fontos részletkérdés bújik meg. Az egyik ilyen eleme a javaslatnak, amely kimondja, hogy az állam nevében eljáró szervezet, a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, az MNV Zrt. úgymond közérdekből, kivételesen indokolt esetben, a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása érdekében olyan jogügyletet is köthet, amelyben a jogügylet ellenértékének meghatározásakor a lakosság ellátásbiztonsághoz fűződő érdekét is figyelembe veszi. Ez egy szép elképzelés, szép hosszú mondat. Egy baj van vele, hogy ki mondja meg, hogy mi az az érdek, mi az az ellátásbiztonság, milyen mérőszám alapján lehet ezt meghatározni, ami alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ilyen jogügyleteket is köthet. Magyarán az állam, a kormány saját magának akar szabad kezet adni oly módon, hogy saját maga megmondja, hogy mi az az érdek, aminek az érdekében a szokásos, jogállamban meglévő gyakorlattól úgymond kivételesen eltérő szabályokat is alkalmazhat. Egy olyan kormány részéről, amely eddig is jeleskedett a jogszabályok napi ad hoc átgyúrásában, átírásában, egy olyan kormány kezében ez az eszköz több, mint életveszélyes, több, mint veszélyes a jogállami gyakorlatra, magára a jogbiztonság elvére és a kiszámíthatóság elvére. Ezt a gumiszabályt, amelyben a kormány megmondja, hogy mi az az érdek, ami alapján ő szabad kezet kap, saját magának szabad kezet adva, ezt ilyen módon nem vállalhatja fel felelős törvényhozó.

De nem ez az egyetlen furcsaság ebben a törvényjavaslatban. A másik ilyen furcsaság, és szintén a kapkodás jele, amely a közművezetékek adójáról rendelkezik. Tulajdonképpen azon a napon, amikor az előző ezzel kapcsolatos törvényt kihirdették, nyújtotta be a kormány az újabb javaslatát a közművezetékek adójáról, lényegében azt a furcsa jogtörténeti pillanatot előidézve, hogy egy napig se volt eredeti formájában hatályban a pénteken kihirdetett korábbi törvény. Az új eljárásban pedig a MOL FGSZ Zrt.-t és a Mavir Zrt.-t kiveszik a korábbi rendelkezésből, lényegében e társaságok is adókötelesek lesznek a közműadó szempontjából 2013. január 1-jétől.

De nemcsak ez a mód, a kapkodásnak ez a szintje, hogy egyik napról a másikra nem tudják, hogy mit akarnak, most a MOL-t, illetve a Mavirt beleértik vagy nem értik bele, hogy mi volt az eredeti szándékuk, hogy a szándék változott meg, vagy egyszerűen csak figyelmetlenek voltak, tehát ilyen szintű kapkodás ilyen súlyú kérdésekben egészen egyszerűen nem engedhető meg. Arról már nem is beszélve, hogy az az adó, amely így bevezetésre kerül, semmiképpen nem támogatható, tisztelt képviselőtársaim. A kormány, az Orbán-kormány 2010 óta egy dolgot biztosan bebizonyított, hogy ez az adóemelések kormánya, húsz fölött jár már a bevezetett új adónemek száma önmagában, és az adózás mértéke egyre magasabb. Ez a közműadó is csak azt bizonyítja, hogy ami a kormány szeme elé kerül földön, vízen, levegőben, akár mozog, akár nem, azt megadóztatja. Olyan szinten kell a bevétel, és olyan szinten nem kíván eltérni attól az alapjaiban hibás adórendszertől, amely megváltoztatásával, egyébként egy igazságos személyi jövedelemadó bevezetésével ezekre a kapkodásokra, ilyen adóbevétel-növelő külön ad hoc intézkedésekre nem lenne szükség a magyar gazdaságpolitikában.

Végül egy kis gyöngyszem: a törvényjavaslat kimondja azt, hogy a nemzeti vagyont érintő, a nemzetközi pénz-, illetve tőkepiacon megvalósuló ügyletekkel kapcsolatban, kivétel szabályként alkalmazható, hogy ezen ügyletek során az adott piacon irányadó szokások, illetve szabályok alapján van lehetőség az ügyletek lebonyolítására. Hát, ebben egy olyan szemlélet tükröződik, ami néhány kormánynyilatkozat tekintetében és törvény tekintetében már eddig is megtapasztalható volt, ami úgy foglalható össze, hogy bárki hoz pénzt, mi azt bármilyen feltételekkel is, de elfogadjuk. Nos, ez a szintén gumijogszabálynak tekinthető rendelkezés ezt a politikát szentesíti és emeli törvényerőre.

És az már hab a tortán, hogy a kapkodás következtében olyan nyilvánvaló előírások is vannak a szövegben, amelyek már humorosak, hiszen a törvényjavaslat szövegében szó szerint le van írva, hogy az aláírásnak, ezen ügyletek aláírásának magyar nyelven kell történnie.

(22.10)

El nem tudom képzelni, hogy egy aláírás során valakinek a nevét hány külföldi nyelven lehetne leírni. Nyilván magának a szerződésnek a magyar változatáról szerettek volna beszélni, de ehelyett azt írják elő ebben a törvényjavaslatban, hogy a kormány részéről aláíró magyarul írja alá a nevét. Hölgyeim és uraim, ez egész egyszerűen elképesztő baki egy olyan jogszabályban, ami ilyen sorskérdésekről, ilyen horderejű ügyekről kíván rendelkezni a Magyar Országgyűlésben úgy, hogy ma az általános és részletes vitát együtt lebonyolítjuk, és holnap már a zárószavazást is meg kívánja ejteni a Fidesz.

Én azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, magának a kormánynak is: több előkészítés, kevesebb kapkodás bölcsebb és jobban használható törvényeket eredményezne a tisztelt Házban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)