Ez egy jó dolog, és ezt szívesen támogatom természetesen. A szépséghibája ennek az, hogy miért így jöttek erre rá, hogy félreverték a harangot a helyi önkormányzati polgármesterek? Kaptam a házelnök úrtól egy levélmásolatot, amiben települési önkormányzatok szövetségének az egyik megyei képviselete azt nehezményezte, illetve kérte, hogy ezen változtasson a kormány. Változtat is, íme itt van előttünk a javaslat, de nekem meggyőződésem, hogy ha a törvény-előkészítés olyan lenne, mint amilyen nem, amiről már beszéltünk, akkor ezeket a fölösleges hibákat nem követték volna el, és méltányolhatták volna már az előző változatban azt, hogy nem lehet január 1-jére tenni ezt a dátumot. Ez tehát egy jó dolog.

De ha már az önkormányzatoknál tartok, akkor megemlítek egy olyan mulasztást, amit most már majd sajnos, úgy tűnik, egyre gyakrabban kell a tisztelt kormányszövetség fejére olvasnom. Arról van szó, hogy most már lassan nem nyolc év, hanem nyolc plusz két és fél év vagy nyolc plusz három év lesz az az időszak, amikor mindenféle problémákat itt majd emlegetnünk kell. Nem oldották meg, most sem oldják meg, nem oldották meg a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóinak az ellenőrzését, erre Európában példa nélküli helyzet adódott. Sem az államháztartási törvény, sem az önkormányzati törvény, sem az azóta behozott salátatörvények egyike sem utal erre, hogy hogyan fogja például ezeket a tranzakciókat ellenőrizni, ki fogja ellenőrizni, miként fogja ellenőrizni, amik most is sorra kerülnek. De ennél is nagyobb probléma, hogy az egész éves pénzügyi beszámolónak a független pénzügyi ellenőrzése megoldatlan. Egyszerűen fittyet hánynak, egymásra mutogat az önkormányzatok ügyében a Belügyminisztérium meg a József nádor téri tárca, és ez egy megoldatlan kérdés.

A másik, amiről szintén beszélni szeretnék annak jegyében, hogy lassan a nyolc esztendő meghosszabbodik vagy kettővel, hárommal, hogy most egy olyan jogosítványt fog kapni az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, mint például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság, amely nem nagyon tudja bizonyítani, hogy alkalmas a feladatainak az elvégzésére. Nincs országleltárunk. Itt négy törvény módosításáról van szó, ebből az állami vagyonról szól az egyik, a másik a nemzeti vagyonról, és nem tudjuk egyikről sem, hogy mennyi, mi mennyi. Két és fél év óta egy országleltárt, egy vagyonregisztert képtelen a tisztelt kormány összeállítani. Van erre kormányhatározat, az is csúszik már egy esztendeje. Így belemegyünk ilyen törvénymódosításokba anélkül, hogy látnánk mögötte, hogy miről is van szó.

És akkor még egy ilyen mulasztást vagy szerencsétlen megoldást a rossz törvénykezés kapcsán hadd mondjak el: szó van itt az állami vagyonról meg a nemzeti vagyonról. Voltak szívesek összekeverni a szezont a fazonnal, hogy így fejezzem ki magamat. Kérem, a nemzeti vagyonnak része a magánvagyon is, része a lakosság vagyona is, része az önök lakása meg az én autóm is, semmi köze az államnak ehhez.

(22.50)

Tehát a nemzeti vagyonról szóló törvény már a címében is rossz, és most ilyen rossz törvények kerülnek itt sorra szóba, és alapvető problémákon meg túllépünk vagy túllépnek önök. Én nem fogok túllépni, én azt ígérhetem meg, hogy ezeket a problémákat - amelyek sűrűsödnek sajnos - újra és újra fel fogom vetni, és hiába unják sokan a képviselőtársaim közül, hogy ötödször vagy tizedszer hallják ezeket, én azért vagyok itt, és mást nem tudok tenni, mint hogy ezeket a problémákat elmondom. Falra hányt borsó, nem figyelnek oda, de legalább valami nyoma marad a jegyzőkönyvekben. Ezek nagyon súlyos mulasztások, ezt tessék elhinni nekem, mert aki nem tudja a fogalmak mögött a tartalmat megkülönböztetni, nem tudja, mi az állami vagyon meg a nemzeti vagyon, az nem tud jó törvényeket alkotni, és ennek vagyunk itt tanúi most már harmadik esztendeje.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)