Egy egyszerű statisztikát hadd osszak meg! Budapesten - a Policy Agenda számításai szerint - átlagosan 4,5 százalékkal emelkedtek a rezsiköltségek. Ebből 1 százalékot tett ki a már általam említett kormányzati áfaemelés, tehát az, hogy 25-ről 27 százalékra játszották fel az áfa mértékét, a többi a cégeknél maradó, úgynevezett szolgáltatási díj növelését eredményezte.

Amikor pedig áthárításról beszélünk, mondjuk, hatósági árak esetén vagy olyan szegmensekben, olyan területeken, ahol rögzített árakkal dolgoznak, akkor azért ismételjük meg, hogy milyen formában következhet ez be. Egy közműszolgáltató esetében is bekövetkezhet a minőség tudatos rontásán keresztül - számtalan ilyen példát tudunk mondani, csütörtökön a részben ezt a területet érintő vitanapon meg is fogjuk osztani ezeket a maguk részletességében -, de az elmaradt beruházások is idesorolandók, a bírságolások felpörgetése. Az úgynevezett gyenge fizetési képességű csoportok diszkriminálása az a legsúlyosabb terület, ahol kimondottan a hátrányos helyzetben lévő, ámbár dolgozó és a társadalom hasznos tagjává válni kívánó társadalmi rétegeket sújtanák indokolatlan terhekkel, csak azért, mert a kormányzat egy újabb adófajtát vet ki. Mondjuk, a gáz ára egy nagyon jó példa erre: lehet, hogy maga a gáz köbmétere fixáras, de a szervizköltséget, a kiszállási költséget, a be- és kikötési költséget, a bírságokat határtalanul lehet növelni ezen törvényjavaslat és ennek elfogadása fényében is.

Tehát akkor lenne elfogadható ez a rendszer, ha valóban a globális hálózatokat terhelné, de úgy, hogy mellette megmarad az áthárítási lehetőségek teljes skálája. Látni kell, hogy ezt Magyarország állampolgárai fogják kifizetni, ami álláspontunk szerint továbbra is tökéletesen elfogadhatatlan.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)