DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a megszólítás kizárólag a parlamenti konvencióknak szól, és nem az ön személyének. Tehát, tisztelt frakcióvezető úr, elöljáróban engedje meg, hogy azzal kezdjem, amivel ön befejezte: a sárga csekk.

(13.10)

A kormány 2010 júniusában hozott döntést az energiaszolgáltatás területén az ármoratóriumról. A villamos energia ára az elmúlt két és fél év alatt nem egészen 2,4 százalékkal emelkedett, a korábbi ciklusban ez közel 97 százalékkal közel 100 százalék volt. (Az MSZP-s, az LMP-s és a független képviselők elfoglalják helyüket.)

A földgáz területén az egyetemes szolgáltatásban részesülő földgázfogyasztók kétharmadának semmilyen áremeléssel nem kellett szembesülnie. Ennek következtében az elmúlt két évben az embereknél több mint 400 milliárd forint maradt.

Az Országgyűlés 2011 áprilisában döntött a távhő árának 2011. március 31-i árszinten történő befagyasztásáról, és azóta a végfogyasztói távhőárak csak a lakosság teherviselő képességével összhangban, az inflációt sem elérő mértékben változhattak.

De tulajdonképpen mindegyik költségelemre el lehet mondani, hogy az elmúlt két évben a Fidesz-KDNP-kormány nemcsak hogy gondolt, hanem határozott módon intézkedett a családok terheinek szinten tartásáról, a terhek további növekedésének megállításáról.

Külön szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni a november 29-i országgyűlési vitanapon elhangzottakra, ahol több mint négy órán keresztül tárgyaltuk ezt a kérdést, és én azt remélem, hogy egyetértés született abban, hogy az elmúlt két és fél év e tekintetben igen nagy mértékben figyelembe vette a társadalom teherbíró képességét, a családokat terhelő költségeket. (Gúr Nándor: Nézzük meg a reálkereseteket!)

Tisztelt Országgyűlés! Most néhány szót a napirend előtti hozzászólás lényegéről. Ön azzal kezdte, hogy Gyöngyösi képviselő úr bocsánatot kért. Én úgy gondolom, hogy ez a bocsánatkérés az önök által annyira kárhoztatott nyugati világból átvett rossz gyakorlat, hogy bármit el lehet követni, ha utána azt mondom, hogy sorry, akkor minden rendben van. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.) Frakcióvezető Úr! Kérem, képzelje el, ha 1945-ben Szálasi Ferenc bocsánatot kért volna, ön mit mondott volna - hogy pardon? Bocsánatot kért, mit akarunk?

Ez a történet, amiről ön itt az előbb beszélt, nem most kezdődött, ez 1920-ban kezdődött, mi több, az 1800-as évek végén kezdődik. Ennek vannak történelmi előzményei, nem önök az elsők, nem az ön társai az elsők. Történelmi előzményei vannak, történelmi tapasztalatai vannak, és történelmi áldozatai vannak: 600 ezer ember, 600 ezer legyilkolt ember. Ilyen mondatok után került sor arra is. Ezért kérem, vegye figyelembe, és mindannyian ebben a Házban vegyék figyelembe, hogy a szavak most politikai kivagyiságnak tűnnek, de mögöttük sok százezer ember szenvedése és a teljesen értelmetlen halála van, 600 ezer magyar embernek az értelmetlen halála, akik az önök számára olyan fontosnak tűnnek.

Ami pedig a személyi kérdést illeti: a nagy nyilvánosságot megragadva, kérem, engedje meg, hogy képviselőtársának válaszoljak. Nem vagyok kettős állampolgár - tudom, hogy erre ment ki a kérdés. Az ön elvbarátainak már írásban is megválaszoltam, önnek is meg fogom: nem vagyok kettős állampolgár. Mi több, hívő sem vagyok, apám, anyám zsidó volt, én is az vagyok, ha tetszik, ha nem. Én sem tudok választani, én ebbe beleszülettem. De önök tudnának választani, és önök ezt választották, ezt az utat. Viseljék érte a történelem és a magyar társadalom minden ítéletét!

Köszönöm, elnök úr. (Egy hang a kormánypártok soraiból: Bravó! - Nagy taps a kormánypártok, valamint az MSZP, az LMP és a függetlenek soraiból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage