ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Egy fontos kérdésről van szó, legalábbis a kormányzati munka szempontjából fontos kérdésről. A kérdés úgy tehető föl: ahhoz, hogy egy kormány megfelelő színvonalon tudja szolgálni a polgárait, honnan gyűjtse be azt a tudást, amivel maga az államigazgatás nem rendelkezik? Ilyenkor szoktak tanácsadói szerződéseket, szakértői megbízásokat és egyebeket kiadni.
Amikor a kormányzásunk megkezdődött, akkor azt gondoltam - és azt is ígértem -, hogy körülbelül a fele összegéből meg fogjuk oldani ezt a tudásbevonást a kormányzati munkába, ahhoz képest, mint amennyit önök erre elköltöttek. Szeretném jelezni, hogy még az egyötödénél sem tartunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Az elmúlt időszakban sikerült földeríteni, hogy körülbelül 18 milliárd forintnyi összeget költöttek el önök erre a célra, 18 milliárd forintot. (Dr. Józsa István: Mese.) Ehhez képest most a kormány körülbelül 3 milliárd forint magasságánál tart. Remélem, nem lesz szükség arra, hogy az önök által elköltött összeg feléig emeljük ezt az összeget, és a kormány működését ezzel a költségszinttel is meg tudjuk, meg tudom személyesen is oldani.
Ami pedig a nyilvánosság kérdését illeti, azt tudom mondani önnek, hogy minden olyan tanulmányt szívesen nyilvánosságra hozunk, amelynek a javaslatait megfogadtuk. De nem áll módomban nyilvánosságra hozni olyan tanulmányokat és olyan javaslatokat, amelyekkel - belső viták után - végül is szemben foglaltunk állást. Úgyhogy örömmel állok rendelkezésére, meg tudjuk mutatni, hogy melyik döntéshez milyen, azt megtámogató szakértői anyagot használtunk föl, de a belső vitákról, úgy, ahogyan eddig, a jövőben sem kívánom önöket tájékoztatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)