HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Unió legutóbbi csúcstalálkozója, amelyen ön képviselte Magyarországot, csúfos, de nem váratlan kudarcba fulladt. Természetesen a találkozó előtt ön megtette kötelezőnek érzett harcias és nemzetvédő kijelentéseit a permanens fülkeforradalom jegyében. Ön - mint szinte mindennap itthon és külföldön - harcolni ment Brüsszelbe, harcolni az ellenséggel, legyőzni Magyarország szövetségeseit.
Miniszterelnök úr, ön két és fél év alatt nem jutott el odáig, hogy a szövetségesekkel nem harcolni, hanem tárgyalni kell, hogy a Budapestről kiosztott kokik és sallerok bumerángként térnek vissza, és a mi fejünkön koppannak.
Engedje meg, hogy emlékeztessem: a szocialista kormány minden magyar állampolgár részére a második legnagyobb támogatást, 8000 milliárd forintot szerzett hét évvel ezelőtt. Az itthoni, igaz, nem a Közgépre kialakított támogatási rendszer jó eredményekkel működött mindaddig, míg önök le nem állították másfél évre.
(16.10)
Most azzal nézünk szembe, hogy a rendelkezésre álló EU-forrásokat nem tudjuk felhasználni, és ezermilliárdokat fogunk elveszíteni. Miniszterelnök úr, ön szerint vállalható veszteség a jópofa kuruckodás és a recesszióba ragadt gazdaság mellett?
És hogy mi a kokik és sallerok, a hozzá nem értés és a közgépesítés ára? Idézem: "A legnagyobb vesztes Magyarország lehet, amely a tervezet szerint 30 százalékkal kaphat kevesebb támogatást."
Miniszterelnök úr, mikor ismeri fel végre, hogy politikája zsákutca, és Magyarországon nem félázsiai, hanem európai polgárok akarnak európai módon élni?
Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)