BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A nem oly rég lefolytatott politikai vitanapon hallhattuk Balog Zoltántól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterétől, hogy a cigányság munkanélküliségi rátája 85 százalék fölött van. Ennek egyik oka az alulképzettség. Még egy szó szerinti idézet a miniszter úrtól: "Ez jelzi azt az irányt, amerre haladtak az ügyek az elmúlt húsz évben."
Az irány tehát nem jó, így azonnali újratervezés szükséges, hiszen a mutatók egyre rosszabbak, az eredmények elkeserítők. Funkcionális analfabéta gyermekek, évtizedek óta munkanélküli felnőttek, mélyszegénység és nyomor. A szegénységi csapdából kiút kell. Mellébeszéléssel, megtévesztő pozitív diszkriminációval, statisztikaszépítő programokkal hibát követünk el, s nemcsak a cigány gyermekekkel, fiatalokkal szemben, hanem a magyar nemzettel szemben is.
(16.50)
A Jobbik folyamatosan szorgalmazza egy bentlakásos iskolarendszer elindítását, amely valódi segítséget, lehetőséget nyújthat a felemelkedésre, a szegénységből való kiszakadással a többségi társadalomba való beilleszkedésre. Számtalan példa van arra, hogy a bentlakásos iskola nem feltétlenül az ördögtől való, hiszen ma már divat más országban is, különösen a felső tízezer körében, hogy bentlakásos iskolákban taníttatják a gyermekeiket, önkéntesen. Fontos kiemelni, hogy a bentlakásos iskolákban folyó oktatás-nevelés a családok aktív bevonásával hozhat csak pozitív eredményt. A példa szemünk előtt van, csak össze kell gyűjteni a tapasztalatokat, és alkalmazni azokat.
Miért is fontos? Hangsúlyt kaphatna végre a gyermekek teljes fejlesztése, valódi tudást, valódi képzettséget kaphatnának a diákok, megfelelő környezetben nevelkedhetnének, szocializálódhatnának. A megfelelő és valódi tudás, a valódi versenyképes szakma, a többségi társadalomban elfogadott értékek ismerete mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a hosszú évtizedek óta nyomorban élő és mélyszegénységbe taszított cigány közösségek gyermekei kilépjenek a szegénységi csapdából.
Mivel mi nem úgy szeretnénk segíteni, hogy eltüntetjük az integrációra szánt kemény milliárdokat, hanem a bentlakásos iskolákban konkrét lehetőséget kínálunk a cigányságnak a felemelkedésre (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de nekik is nyilatkozniuk kell mielőbb, hogy be akarnak-e illeszkedni a többségi társadalomba (Az elnök ismét csenget.), vagy a mindenkori politikai hatalom eszközeként akarnak mélyszegénységben élni.
Kérdésem: lesz-e valódi segítség, vagy tovább folytatódik a szájkarate?