Nem az a kérdés, hogy azok a piti besúgók, akik aljas módon megkeserítették más embertársaik életét vagy akár előmenetelét (Lukács Zoltán: Aszfaltbetyár!), felelősséggel kell hogy tartozzanak. Nem kérdés az, hogy az ügynökaktákra jogosan lehetnek kíváncsiak azok a leszármazók (Dr. Szanyi Tibor: Jó az aszfaltút?), akik ebben érintettek voltak, hiszen nekik jogos óhajuk lehet, hogy azokon az adatokon, amelyeket hozzátartozóikról gyűjtöttek (Általános zaj. - Az elnök csenget.), ne csámcsoghassanak mások.

De azt hiszem, ennél sokkal többről kell hogy szó legyen. Szó kell hogy legyen arról, hogy szembe kell nézni a pártállami múlt teljes működési mechanizmusával. Derítsük fel azt, hogy mi módon taszították a mélybe az országunkat az egykori kommunista vezetők! Meg kell vizsgálni azt, hogyan fordulhat elő, hogy egykor volt kommunista vezetők ülhetnek ma is parlamenti padsorokban, vagy akár hogy egy megyei gazdaságpolitikai titkárból adott esetben az előző ciklusban miniszter is válhatott. Vajon milyen döntési mechanizmusok vezethettek eddig?

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak a besúgókra kell tehát kíváncsinak lennünk, hanem a párttitkároknak, a pártállami vezetőknek vagy az egész kommunista nómenklatúrának a működésére. Ha csak a besúgókra koncentrálunk, akkor kifogjuk a szelet a vitorlánkból, és éppen a posztkommunista szellemek nyerhetnek ezzel egérutat, és ők dörzsölhetik majd össze tenyerüket, és eltűnhetnek ismét a felelősségre vonás elől.

Tisztelt Országgyűlés! Éppen a jelenlegi Orbán-kormány az, amely megalapította a Terror Háza Múzeumot, éppen tíz évvel ezelőtt, hogy ezzel is szembesítse a múltat, azzal, hogy az utókor számára bemutathassa a múltat és azokat a rettenetes bűnöket, amelyeket a kommunizmus során elkövettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Éppen a nemzeti emlékezet bizottsága lesz az, amely...