Az 51. ajánlási pontban nyújtottuk be azt a módosító javaslatot, amelyről részben már Schiffer képviselőtársam beszélt, hogy az üzleti titok védelme ne terjedjen ki a közérdekű adatokra. Mi azt szeretnénk, hogy itt is nevesítve legyen. Az is sajnos egy elég rossz gyakorlat, sok esetben olyan közcégek, közvagyont kezelő állami vagy önkormányzati cégek gátlástalanul azt mondják, hogy az ő gazdálkodásuk, az ő pénzfelhasználásuk tulajdonképpen üzleti titok, és kiskirályként úgy viselkednek, minthogyha ők a magánszektorban dolgoznának, miközben egyébként olyan tevékenységet látnak el, amely közhasznúnak minősül vagy a közvagyon kezelésére irányul.

A 62. és a 284. pontban, egyébként nem csak ezekben a pontokban, ahogyan Schiffer... - illetve Gaudi képviselőtársam is elmondta, most már én is így nyelvbotlásokba bocsátkozom, nagyon szeretnénk, ha a jogszabály és a törvény kifejezés pontosabban lenne elhatárolva, lévén, hogy a jogszabályba beletartoznak az önkormányzati rendeletek is, és ahogyan a két említett pontban egyébként még sok példát mondhatnék, de ezt írtam ki magamnak: a 284. ajánlási pontban arról van szó, hogy szerződéskötési kötelezettséget írhat elő e jogszabály, amit mi mondjuk, egy önkormányzati rendelet esetében nem tartunk kellően megalapozottnak. Tehát azért a szerződéskötési kötelezettség kellően erős beavatkozás a felek autonómiájába, hogy mondjuk, önkormányzati rendeletben ezt ne lehessen előírni, de ugyanígy igaz a jogi személyek tevékenységének a behatárolására, lévén, hogy a jogi személy mindent megtehet, amit jogszabály nem tilt. Ebben az esetben is inkább a törvény kifejezés lenne a jogszabály helyett a megfelelő.

A 86. pontban arra teszünk javaslatot, és ez lehet, hogy erős javaslatnak tűnik, de a magyar viszonyoknak és sajnos az off-shore cégviszonyoknak megfelelően ezt el kellene fogadni, hogy a nyilvános részvénytársaság kivételével minden létesítő okiratban, tehát egyéb cégek létesítő okiratában meg kelljen jelölni azt a magánszemélyt, és ez lehet, hogy nem közvetlen, hanem közvetett tulajdonlással is megvalósulhat, tehát, ha mondjuk, egy cég a tulajdonos vagy az alapító, akkor annak a cégnek is továbbvive a tulajdonosi hátterét, egészen addig, amíg a magánszemélyekig nem jutunk el, meg kelljen jelölni, lévén, hogy trükkök százaival és ezreivel, itt már a külföldi elemzések is leírták azt, hogy a nemzeti vagyon, illetve sajnos az államadósság többszörösét vitték ki ismeretlenek off-shore cégeken keresztül. Ezt nem szabadna hagyni, és ennek lehetne egy eszköze, hogy bizony, egy létesítő okiratban, amelyben egy céget létrehoznak, legyen meghatározva, hogy kik a valódi tulajdonosok.

A 169. ajánlási pont: arra teszünk módosító javaslatot, hogy egy alapítvány kedvezményezettje ne csak a kuratórium tagjának közeli hozzátartozója ne lehessen, hanem egyáltalán hozzátartozója, hiszen miért jó az a szabályozás, hogyha a kuratórium tagjának, mondjuk, az élettársa vagy az élettartásának a hozzátartozói lehetnek kedvezményezettek. Itt ezt a hozzátartozóra módosítanánk. Ez azt jelentené, hogy egy szigorúbb szabályozást jelentene a jelenlegihez képest.

A 224. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy a Ptk.-ban jelenleg tulajdonképpen a szomszédjogok legfőbb védelmeként meghatározott rendelkezés benne maradhasson. Ez azt mondja ki, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

(22.10)

Ez a gyakorlatban nagyon sok esetben a birtokjogi vitákban, az egymás mellett vagy együttélési vitákban hivatkozási alap volt a bíróságok előtt, és tulajdonképpen erre hivatkozva lehetett olyan pereket megindítani, amelyekben akár, mondjuk, egy közös tulajdon esetén, vagy még inkább az egymás mellett, együtt élő telektulajdonosok egymás háborgatását meg tudták akadályozni, legalábbis jogalapjuk volt arra, hogy bírósághoz forduljanak.

Nem tudom, hogy ha ez kikerül vagy az új Ptk.-ban nem szerepel, akkor milyen módon lehet jogalapot teremteni arra, hogy az ilyen problémával szembenéző emberek az igazságukat bíróság előtt érvényesítsék. Lehet, hogy van ilyen, de akkor kérem, nevezzék meg azt a szakaszt, és akkor én készséggel megnézem, és el tudom fogadni, ha csak a mi figyelmünket kerülte el. Ha viszont nincs, akkor kérem, támogassák ezt a javaslatot.

A 230. pontban egy nem túl bonyolult, de mégis fontos kiegészítést javasolnánk. Az elbirtoklás megszakítása esetében azt szeretnénk, ha egy írásbeli felszólítás elég lenne ehhez, lévén, hogy nem feltétlenül jó, ha mindenért bírósághoz kell fordulni, vagy az teremt majd egy bírósághoz fordulási kényszert, hogy mondjuk, egy írásbeli felszólítás nem feltétlenül elegendő. Ez jó lenne, ha ebben a formában belekerülhetne a törvényjavaslatba.

A 289. pontban egy elég furcsa dogmatikai megoldást szeretnénk kiküszöbölni. A fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége önmagában üdvözlendő dolog, de nem nagyon értem, megmondom őszintén, hogy azon túl, hogy ezeket a kikötéseket semmisnek mondja ki az új Ptk. tervezete, miért került bele az a tagmondat, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben - nyilván európai uniós irányelvről van szó - meghatározott megállapodások kivételével.

Ezt azért nem értem, megmondom őszintén, hiszen egyrészt az irányelvek csak az elérendő cél szempontjából kötelezik a jogalkotót. Ha ezt az irányelvet megfelelő módon át szeretné ültetni a jogalkotó, az Országgyűlés, akkor itt fel kellene sorolnia azokat a kitételeket, amelyeket ő kivételként, illetve az európai uniós joganyag kivételként jelölne meg, így ez a hivatkozás tulajdonképpen majdnem hogy lehetetlenné teszi azt, hogy egy nem jogi végzettségű állampolgár tudja, hogy hol kell keresni, mert még a száma sincs megadva ennek a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvnek. Sőt, továbbmegyek, nem is feltétlenül kell hogy tudja az, akinek nincs jogi végzettsége, hogy itt egy európai uniós joganyagról van szó. Tehát ez is probléma lehet.

Hozzáteszem, ha már itt felmerült a téma, hogy egyáltalán az EU-jognak való megfelelés és a különböző irányelveknek és a rendeleteknek a felsorolása a törvény végén teljesen fölösleges véleményünk szerint, hiszen erre nincs törvényi kötelezettség, és ha ezek az irányelvek vagy a különböző európai uniós joganyag változik, akkor automatikusan módosítani kell a polgári törvénykönyvet. Ez nem túl elegáns, és ráadásul elég lenne az, hogy ha magában a tartalmában megfelelne a polgári törvénykönyv ezeknek a különböző irányelveknek és kötelezettségeknek.

Szeretnénk - és ez a 361. pontban megfogalmazott javaslatunkban szerepel -, hogy a jogalkotással okozott kárért való felelősség is megteremtődjön. Ez is egyfajta újdonság, és lehet ezzel vitatkozni, de akkor kérem, hogy ezt akár tegyék meg, és tudjunk rá reagálni. Úgy gondoljuk, hogy azért a jogalkotónak is felelősséget kell vállalni, noha nem feltétlenül annak, aki mondjuk, egy törvényjavaslatot benyújtott és azt elfogadta, bár az is egy érdekes kérdés lehet, hogy ezt az elvet hogyan lehet áttörni, viszont a magyar állam mögöttes felelőssége adott esetben megállapítható kell hogy legyen az Országgyűlésnek bizonyos döntéseivel szemben.

És zárszóként - hogy a szűkös időkeretbe is beleférjünk -, a fogyasztó fogalmánál már többször megfogalmaztuk aggályainkat amiatt, hogy ez csak a természetes személyt foglalja magában. Utalnék arra, hogy a polgári törvénykönyvben nagyon sokáig úgy szerepelt, és ez lenne vélhetően a megfelelő megoldás, hogy aki a tevékenységén, mondjuk, egy gazdasági tevékenységén kívül álló indokból vesz egy szolgáltatást igénybe - gondolok itt egy kisvállalkozásra vagy akár egy középvállalkozásra is -, ugyanúgy fogyasztónak minősüljön, hiszen érezhetjük, hogy mondjuk, egy sarki zöldséges, amikor bekötik hozzá a közműveket, akkor az áramszolgáltató céggel szemben nincs egyenrangú viszonyban, és amikor kijön a számla vagy egyéb problémái akadnak, akkor ő bizony ugyanolyan fogyasztó, mint egy természetes személy.

Természetesen itt lehet különböző vonalakat meghúzni, és lehetne ezen vitatkozni, de úgy gondoljuk, hogy a Ptk.-ban a nagyon sokáig egyébként üzembiztosan benne lévő fogyasztó fogalma megfelelő lett volna, és a 403. pontban erre teszünk javaslatot, hogy ez visszakerüljön. Röviden ennyiben szerettem volna néhány javaslatot ismertetni, amihez kérem a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)