VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A "három császár csatájára" 1805. december 2-án Austerlitznél került sor. Az orosz-osztrák seregek 25-27 ezer embert veszítettek ebben a csatában, amelyből 10 ezer ember hadifogoly volt. A magyar veszteségeket csupán becsülni lehet. A két székely gyalogezred a források szerint elvesztette kétharmadát, vagyis ha 2600 fővel számolunk, akkor 1733 fő halt és sebesült meg. A 4. huszárezredből 5 fő halt meg, 36 sebesült meg, és 7 fő esett fogságba. A 11. huszárezredből hatan haltak meg, ugyanennyien sebesültek meg és tizenketten tűntek el.
A székely hősök tiszteletet érdemelnek, mert a csata során bizonyították rátermettségüket, bátorságukat, amikor a túlerővel szemben a csatában sikerült Telnice községet megtisztítaniuk a franciáktól. A falu központjában ma két kopjafa őrzi emléküket. A Brünni Magyar Polgári Egyesület idén is megemlékezést szervezett az emlékműnél, amelyen nekem is volt szerencsém részt venni a hétvégén.
Mint minden történelmi eseménynek, az austerlitzi csatának is vannak a mai napig hasznosítható tapasztalatai. Ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy Európa hagyományosan nagyhatalmi berendezkedésű. Egy-egy nemzet helyzetét a nagyhatalmakon belül sokszor a történelmi folyamatok befolyásolják, például a Habsburg Birodalmon belül Csehország a 30 éves háború után örökös tartományként létezett, ami erősen befolyásolta önállóságát, valamint a fejlődését.
Sok esetben a tradicionális vagy a megválasztott vezetők voltak azok, akik meghatározták egy-egy ország szerepét, helyzetét, jogait a birodalmakon belül. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a magyar nemességet inkább az jellemezte, hogy vélt vagy valós kedvezmények csepegtetésének reményében kiszolgálták az uralkodót, megszavazták újabb adók bevezetését, illetve pont az emlékezetes csata előtt igent mondtak 34 ezer magyar újonc besorozására.
Az austerlitzi csata egy jelkép. Európát megrázta a francia forradalom, de végül, kisebb-nagyobb veszteségek árán, konszolidálódott a helyzet. Napóleon hatalomra került, de a császársággal ő is azt jelezte, hogy a fennálló rendbe akar betagolódni, viszont ezen renden belül egyeduralomra is törekszik Európában. Ennek egyik fontos állomása Austerlitz. Az itteni veszteség is befolyásolhatta azt, hogy a waterlooi győzelem után, 1815-ben létrejött a Szent Szövetség, amely Napóleon híján új ellenségképet keresett magának. Így fő célja a fennálló rend megtartása, a lázadások leverése és az új eszmék terjedésének a megakadályozása lett. Éppen ezért nem is csodálkozhatunk a cár készséges segítségén, amikor a magyar szabadságharc leveréséről volt szó, amelynek csatái szintén nagyon sok magyar és székely áldozatot követeltek.
A jelenleg is nagyhatalmi berendezkedésű Európában mindent meg kell tennünk nemzeti önrendelkezésünk érdekében. Sajnos ma is azt tapasztalhatjuk, hogy a jelenlegi kormány is a XIX. század eleji nemesi viselkedést tartja követendő példának a kiállás helyett. Az Uniótól remélt csepegtetett kedvezmények reményében a forradalmiság a szavak világából nem tér át a tettek mezejére. Természetesen ezt a viselkedést befolyásolja a személyes érdek és a már megszokott kormányzati viselkedés, amit a túlzott megfelelési kényszer jellemez. Az igazi kiállás egyik formája az, ha az Európai Egyesült Államok jövőképével szemben az egymás érdekeit is tiszteletben tartó, erős nemzetállamok együttműködésének létrejöttéért teszünk meg mindent.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)