Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Túlzás nélkül állítható, hogy jelen korunk talán legnagyobb gazdasági, társadalmi és morális válsága a kivándorlás-elvándorlás témaköre köré csoportosult, itt bontakozott ki. A legújabb felmérések szerint a 30 év alattiak csaknem fele fontolgatja azt, hogy elhagyná Magyarországot, és ezt nem rossz szándékból teszi. Az Magyarország óriási szerencséje, hogy a magyar fiatalok jellemzően nemzeti érzelműek, szeretik a hazájukat, és elsősorban itt kívánnak boldogulni, még akkor is, hogyha az oktatási rendszer egy része és a média egy nagyobbik része gyökértelenné próbálja tenni őket.
De látnunk kell azt is, hogy a számok rémisztőek. Ausztriában már vezetnek a magyar kivándorlók az összes országból érkezőket tekintve, Németországba csak tavaly több mint 40 ezren vándoroltak ki, 2011-ben összesen százezren hagyták el Magyarországot, és bár tavalyi végleges adataink még nincsenek, a tükörstatisztikák előzetes vizsgálatai alapján még többen, mint százezren. Ez a félmillió külföldön dolgozó magyar nem itt fizet adót, ez nem folyik be a költségvetésbe, és a bérként számukra adott jövedelmet sem itt költik el, ezért nincs a magyar kis- és középvállalkozónak megrendelése, ezért áll a magyar gazdaság egy helyben.
De lenne egy gazdasági csodafegyver ennek megállítására, amit a kormányzat valamiért, többszöri jobbikos felszólítás ellenére sem ismer el, ez pedig egy átfogó otthonteremtési program elindítása, amelyet állami bérlakás-építési rendszerrel karöltve igenis működőképessé lehetne tenni. Számításaink szerint a piaci ár akár harmadán, tehát még a fővárosban is 20-30 ezer forintért lehetne bérelni egy átlagos méretű lakást, majd pár éves futamidő után akár 4-5 millió forintért megvásárolni azt, elképzelhető módon teljes körű, államilag támogatott forinthitel segítségével, központi anyagbeszerzéssel, magyar cégekkel. Végeredményben azt kell elérni, hogy a téglától a csavarig minden magyar legyen, és minden forint itthon forogjon, a hazai gazdaságot, a hazai építőipart keltse életre.
A kérdés egyetlenegy lehet: a kormányzat miért nem látja az ebben rejlő lehetőséget, és miért nem indult el ebbe az irányba az utóbbi három év során?