Kezdeném az 1. ajánlási ponttal, amelynek a fő szempontrendszere az, hogy azt szeretnénk, hogy továbbra is választott tisztségviselő legyen a főtitkár. Minket nem tudott meggyőzni az általános vitában a kormányzat arról, hogy az jó irány lenne, hogy egyfajta munkavállalóként kellene ellátni a főtitkári teendőket. Nem elég itt érvrendszerként felsorolni azt, hogy több ideje van erre, hiszen ahogy az elnök esetében, egy választott főtitkárt is lehet mentesíteni az egyéb munka végzése alól. Ha a főtitkár választott tisztségviselő lesz, az nagyobb legitimitást, nagyobb rangot ad neki, és az is nagyon fontos, hogy ha az elnök a munkáltatói jogok gyakorlója, akkor sokkal nagyobb ráhatással is bírhat a főtitkárra. Tehát a funkció, amit a törvényjavaslat, illetve a törvény megalkotásakor kitaláltak a főtitkár számára, mindenképpen gyengülni fog, és tulajdonképpen egyfajta adminisztratív munkaerővé silányul a főtitkári pozíció.

A 3. pontban szintén egy általam benyújtott módosító javaslat támogatására próbálom rávenni a tisztelt Házat. Egy nagyon fontos téma az, amit itt körbejártunk az általános vita alatt is, de úgy tűnik, hogy ez esetben sem sikerült meggyőzni a kormányzatot. Arról van szó ugyanis, hogy ha megfelelő anyagi támogatást nem biztosítunk a rendvédelmi karnak, akkor nem várhatjuk el azt, hogy megfelelően működjön, és egy olyan káros következménnyel is szembe kell nézni, hogy a mindenkori kormányzat vagy rendvédelmi szervek kényétől-kedvétől függ, hogy milyen támogatást kapnak. Tehát tulajdonképpen nem arról lesz szó, hogy hatékony érdekképviseletet lehet ellátni, hanem egyfajta anyagi függésben tudja tartani a mindenkori vezetés - beszéljünk itt a mindenkori kormányzatról, minisztériumról - a magyar rendvédelmi kart. Ha az nem úgy ugrál, ahogy a mindenkori kormányzat fütyül, akkor nagyon gyorsan anyagi fedezet nélkül találhatja magát, és ez tulajdonképpen még a működését is veszélyezteti. Nem tartjuk tehát jónak, hogy csak egy opció az anyagiak megadása, ráadásul ebben az is benne van, hogy bármikor visszavonható ez a támogatás. Ezeket akár még év közben is el lehetne venni, ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hiszen már számolnak egy bizonyos összeggel, de ha a miniszter úgy gondolja, hogy ezt egy nem megfelelő viselkedés miatt visszavonja, akkor megteheti. Sajnos ezzel nem fogunk előremenni, és az érdekképviseletet vazallus módon teljes mértékben lesilányítjuk.

Az 5. pontban szintén azt próbálom elérni, hogy ne bővüljön azoknak az adatoknak a köre, amelyek az MRK részére és az MRK-nak a rendvédelmi kar tagjairól átadásra kell hogy kerüljenek. Ez azért is fontos, mert álságos az indokolás, amit a kormányzat itt elővezetett, lévén, hogy szociális szempontokat, kedvezményes szolgáltatásokat jelölnek meg ennek az indokaként. Viszont így abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy akik nem szeretnének ilyen kedvezményes szolgáltatásokkal élni, nem gondolják úgy, hogy szociálisan rászorulnának, azoknak a bővített adatait is kiadják, s ez olyan helyzetet eredményez, hogy akkor is, ha valaki ezzel nem kíván élni, az adatai átadásra kerülhetnek. Ezt mindenképpen sérelmesnek, nem megfelelő megoldásnak tartjuk.

A 7. ajánlási pontban egy olyan anomáliára próbálom felhívni a figyelmet, hogy a főtitkári tisztség megváltozása - ahogy arról a hozzászólásom elején beszéltem, hogy megváltozik a státusa és nem választott tisztségviselő lesz, hanem egyszerű munkáltatóvá válik (sic!) - felmenő rendszerben kerül bevezetésre, ami azért is érdekes és azért sem értettem, mert az elnök esetében a változások azon nyomban átvezetésre kerülnek. Tehát minden olyan esetben, ahol különböző tisztségviselőknél eltérő szabályozást látunk, felmerülhet annak a gyanúja, hogy itt személyre szabott jogalkotásról lehet szó, vagy esetleg olyan más magyarázat állhat emögött, amit nekünk az általános vitában a kormányzat részéről jelen lévő Kontrát államtitkár úr sajnos nem mondott el. Lehet, hogy a részletes vitában el fogja mondani.

Hatperces időkeret van, elnök úr?