DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 2. és a 8. ajánlási ponthoz kívánnék elsősorban hozzászólni. Már a szabályozási tárgykör, maga a probléma megítélésünk szerint is hasonló, mint amit az előbbi felszólalás érintett. Szeretném azonban ezt még világosabban megfogalmazni, hiszen látjuk az eddigi két és fél év történései alapján - ezt bizton állíthatom -, hogy teljesen feleslegesen várjuk, hogy az államtitkár úr érdemben részt vegyen a vitában. A bizottságban ezeket a javaslatokat leszavazták, nyilván majd összegzésként az államtitkár úr megállapítja, hogy a dolgok márpedig úgy vannak, ahogy önök gondolják és mehetünk haza. Ezért inkább a jegyzőkönyv és a minket figyelő érintettek kedvéért szeretném nagyon világosan elmondani, miről van itt szó.
Önök ebben a törvényjavaslatban eleve a magyar rendvédelmi kart úgy hozták létre, mint egy szörnyszülöttet, egyetlenegy célja van ennek a magyar rendvédelmi karnak, az, hogy a meglévő, demokratikusan létrejövő, önkéntes szerveződésen alapuló szakszervezeteket önök egyszerűen zárójelbe tegyék, ellehetetlenítsék, teljesen tönkretegyék. A magyar rendvédelmi kar egy kötelező tagságon alapuló, még egyszer mondom, ilyen szempontból szörnyszülött, aminek egyébként ebben a törvényben még a pénzügyi feltételeit sem hajlandóak biztosítani.
Államtitkár úr, önök e törvényben ötvenvalahány embert bíznak meg azzal, hogy a több mint 70 ezer hivatásosnak az érdekében mint érdekvédelmi szervezet járjanak el, és képviseljék ennek a több mint 70 ezer embernek az érdekét. Eleve nevetséges az egész. Az pedig, ami ebben a törvényben van, az önök gondolkodását a lehető legjobban fejezi ki. A következő van a törvényben: "Az MRK és a fegyveres szerv, vagy a miniszter közötti megállapodás alapján a szerv vagy a miniszter helyiségeket és a tevékenység ellátásához szükséges egyéb eszközöket térítésmentesen biztosíthat." Megállapodás alapján hat-het. Ha a miniszter úr éppen úgy kel fel reggel; vagy az elnök úr, vagy a főtitkár úr, vagy az MRK tagjai éppen jól viselkednek aznap. Ha nem viselkednek jól, akkor nem biztosítja majd sem a munkavégzéshez szükséges erőforrásokat, sem semmi mást. Mert a nemzeti együttműködés rendszere ezt nem tűrheti, ugye, államtitkár úr?! Ez a törvény valóban az önkénynek egy tökéletes kifejezése szintén. Nincs olyan, hogy hat-het, államtitkár úr! Döntsék el, hogy létrehozták-e ezt a szervezetet, megbízzák-e ezt az ötvenvalahány, maroknyi embert, hogy legalább próbáljanak meg küzdeni az állomány jogaiért, és biztosítsák tisztességesen a munkavégzés feltételeit, vagy nem. Az, hogy a miniszter kényére-kedvére bízzák ennek az eldöntését, az egyetlenegyre jó: sakkban tartani, zsarolni, megfélemlíteni az állományt, sakkban tartani, zsarolni és megfélemlíteni az ezzel foglalkozó munkatársakat.
A másik, a 8-as javaslat pedig konkrétan a személyre szóló jogalkotás egyik mintapéldája. Önök azt állítják ebben a javaslatban, hogy egyébként az elnök olyan fontos feladatokat lát el, hogy neki biztosítani kell a teljes körű munkaviszonyt és az ehhez párosuló illetményt és fizetést is. Két választott tisztségviselője van a magyar rendvédelmi karnak a vezetők tekintetében: az elnök és a főtitkár. Ezek közül az elnöknek most mindent megadnak. Annak a főtitkárnak azonban, aki most egyébként személy szerint egy szakszervezeti vezető... - akit önök most visszaküldenek nap mint nap dolgozni a büntetés-végrehajtási intézetbe, és azt üzenik neki, hogy e mellett a munka mellett el kell tudnia látni a 70 ezer ember teljes ügykezelését, az ötvenvalahány választott tisztségviselő teljes infrastrukturális és egyéb munkaellátását. Míg a törvényjavaslatban azt írják le, hogy ha majd ő lemond - és nyilván erre várnak, államtitkár úr -, akkor a következő főtitkárnak már munkaviszonya lesz, és majd az elnök fogja felkérni, teljes munkaidőben ezzel fog foglalkozni, hiszen a saját törvényük indoklása szerint ez egy olyan roppant munka, amit csak főállásban lehet elvégezni. Szégyenletes, államtitkár úr!
Azért nem mondtunk ennél súlyosabb szavakat az általános vitában, mert vártuk, hogy észérvekkel előállnak a módosító javaslataink tekintetében, hogy önmaguk ellentmondását feloldják a tekintetben, hogy ennek a főtitkárnak most miért nem olyan fontos a munkája, mint majd a következőnek lesz, aki nyilván főállásban csinálhatja ezt. Ezt az embert az önök saját játékszabályai szerint választotta meg a jelenlegi 70 ezer rendvédelmis kolléga, az önök szabályai szerint, még egyszer mondom. Az ő munkája miért nem ér egy fabatkát sem önöknek? Ő miért nem kapja meg azt a lehetőséget, hogy tisztességgel kitöltse a ciklusát, és a lehető legjobb tudása szerint lássa el a feladatait? Önök visszaküldik napi szinten dolgozni a büntetés-végrehajtási intézetbe, és azt várják, hogy melyik nap fogja bedobni a törölközőt. Szégyenletes! Tudom, hogy manapság az emberek nagy részét már egyáltalán nem érdekli, láttunk mi már itt annyi névre szóló törvényt, hogy ihaj-csuhaj, nagykövetekre, polgármesterekre, haverokra, mindenkire.
Ez egy apróság! Ez egy apróság ahhoz képest valóban, államtitkár úr. De az elve ugyanaz. Szégyen! Egy konkrét embert akarnak ellehetetleníteni, és magába a törvénybe cinikusan beleírják, hogy ha ő bedobja a törölközőt, a következő, akit már önök választanak és nem az emberek, az majd kaphat főállású fizetést.
Azt gondolom, hogy az egész javaslat bűzlik attól a hozzáállástól, amit önök ezen a területen elgondoltak, és látszik, hogy ha esik, ha fúj, végig is fognak verni. Az az igazság, államtitkár úr, hogy ez a magyar rendvédelmi kar a jelen formájában egy hamvába halt ötlet, és nyilvánvalóan a legfontosabb dolga az kell legyen egy más típusú kormánynak, hogy úgy, ahogy van, beszántsa az első intézkedései között, és visszaadja az embereknek az önrendelkezés jogát, visszaadja a hivatásos kollégáknak is a demokratikus, önkéntes részvételen alapuló szakszervezeti jogokat, mert ez az egész magyar rendvédelmi kar ezekkel az árulkodó szabályokkal együtt semmi más, csak az önök bábszínháza.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)