A helyi, körzeti digitális átállás biztosításának érdekében szükséges egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, ugyanis szemben azzal, amit a cím is sugall, és amelyik a vitában is megjelenik, lényegét tekintve nem a médiatörvény és nem a digitális átállás szabályozása miatt kerül ma a parlament elé, hanem azért, mert lényegét tekintve a frekvencia-árverésekhez kötődő szabályozásban nagyon sok bizonytalanság van a jelen helyzetben. Ennek a bizonytalanságnak az egyik fontos eleme az, hogy a Kúria megsemmisítette az előző frekvenciakiírását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak.

(9.40)

Ez a megsemmisítő határozat jó ideig nem került írásba foglalásra, majd személyes nyilvánosságban történő szereplésem után a Kúria vezetése nagyon helyesen - és itt is szeretném megköszönni a Kúrián intézkedő kollégáknak és magának a bírónak is, aki ezt a határozatot meghozta - írásba foglalta a határozatot, amely írásbeli határozat egyértelműen azt mondja ki, hogy jogsértő volt az előző frekvenciaeljárás. Miért beszélek az előző frekvenciaeljárásról a törvénymódosítás kapcsán? Azért, mert lényegében, ahogyan Simon Gábor képviselőtársam is mondta, ez a módosítás, amelyet Menczer képviselő asszony a Ház elé terjesztett, olyan módosításokat tartalmaz, amelyek lényegüket tekintve törvényi szinten megismétlik azokat a hibákat, amelyeket a Kúria az ítéletében mint elutasítandó eljárásrendszert megfogalmaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami egyszer jogellenes, az nem tud attól jogszabályszerűvé válni, hogy önök parlamenti döntést hoznak róla, attól az még jogellenes, és ha így van, akkor veszélyeztetni fogja a következő frekvenciakiírás jogszerűségét. Ezt egy rendkívüli fontosságú kérdésnek tartom.

Itt szeretném felhívni a tisztelt kormány figyelmét arra, hogy figyelemre méltó a Fejlesztési Minisztérium szerepvállalása. Ezt a szerepvállalást egyébként mi a magunk részéről támogatjuk, mert a hatóságnak az ilyen típusú frekvenciakiírási kudarca egyértelműen jelzi, hogy szükség van olyan típusú felügyeletre, amely a következő frekvenciakiírás esetében a szakmaiság kontrollját biztosítja, ugyanakkor nem tartjuk autentikusnak csak az ő véleményüket ebben a módosításban, azért nem, mert az Igazságügyi Minisztériumnak az álláspontját szeretnénk meghallgatni. Az előbb láttam Répássy államtitkár urat a teremben, örülnék egyébként, ha akár itt, akár a jegyzőkönyv alapján akár ő, akár a miniszter úr figyelemmel kísérné ennek a jogszabálynak a változását. Az én megítélésem szerint ugyanis a jogalkotási törvénnyel ellentétes az a folyamat, amelyik jelen pillanatban zajlik. Hozzáteszem, ha ez így marad, mi úgy ítéljük meg, hogy a köztársasági elnök úrnak is dolga lesz ezzel a törvénnyel, mert egy ilyen szintű szabályozást kifejezetten képviselői módosító indítvány keretei között a mi megítélésünk szerint nem jogszerű módosítani, és ebből a későbbiekben, ha a frekvenciakiírás eredményeként vita keletkezik akár a magyar bíróság, akár az Európai Bíróság előtt, komoly probléma lesz.

Azt állítom tehát, hogy az a probléma, ami a frekvenciaeladás kudarca után létrejött, ebben a formában nem orvosolható. Nem orvosolható egy képviselői módosító keretei között azért, mert csak és kizárólag azt lehetne tenni, hogy az érintett szervezetek felülvizsgálják a kudarcos frekvenciadöntés eredményeit. Megállapítják ennek a felelősségét, megállapítják a kudarc okát, visszavonják a frekvenciajogosultságot - ez a mai napig nem történt meg egyébként -, ezáltal tiszta lapot teremtenek a piaci szabályozásban, majd újra kiírják a frekvenciaspektrumot azzal, hogy előtte a kormány el kellene hogy fogadja ennek a frekvenciakiírásnak a frekvenciastratégiáját. Ezeket jogszabályok írják elő, azonban jelen pillanatban az egyéni képviselői módosító indítvány eredményeként ez a felelősség egyedül a hatóság irányába fogalmazódik meg, és a hatóság fogja ezt a szerepet ellátni, a mi megítélésünk szerint jogilag aggályosan. Számos alkalommal jeleztük egyébként, hogy a Média- és Hírközlési Hatóságnak ez a típusú szerepvállalása a mi megítélésünk szerint ellentétes a jogállami alapelvekkel, ennek eredményeként sem a parlamenti többség, sem a parlamenti kisebbség, sem a kormányzati szereplők nem képesek a frekvenciastratégiát uralni, és nem képesek tulajdonképpen a hatóságot a jogállami keretek közé visszaterelni.

Nagyon jellemző erre a módosításra egyébként az is, hogy lényegében a társadalmi egyeztetéseknek egy olyan típusú formális keretét adja meg, amely a mi megítélésünk szerint ellentétes a jogalkotással, a kormánynak és a hatóságoknak a gazdasági, társadalmi szereplőkkel folytatott tárgyalásaival, nevezetesen, hogy persze a törvény előírja azt, hogy kell meghallgatást tartani ezekről a kérdésekről, de sehol nem rögzíti, sőt ellentétesen fogalmazza meg a hivatal felelősségét. A hivatal nemhogy meghallgatni nem köteles a nyilvános meghallgatás eredményeit, de a jelen tervezet szerint válaszolni sem köteles ezekre a felvetésekre. Lényegében a törvény így egy olyan társadalmi párbeszédet intézményesít, ahol az érintett szereplők azt mondanak, amit akarnak, és a hatóság minden indokoltság nélkül teljesen figyelmen kívül hagyhatja ennek a konzultációnak a jelentőségét, márpedig ennek a szakmai konzultációnak óriási jelentősége van.

Természetesen azzal sem értünk egyet, amit egyébként Aradszki András képviselőtársam helyesen fogalmazott meg, hogy ez a döntés egy olyan típusú szerződéskötési lehetőséget állapít meg, ha azt a parlament elfogadja, aminek nagyjából az a lényege, hogy egy versenyeztetési vagy megállapodási eljárás keretei között fogják értékesíteni a frekvenciákat, aminek az a lényege, hogy a pályázók előre licitálnak, de egyébként a szerződésnek a feltételrendszereit nem ismerik. Úgy kell döntéseket hozniuk, úgy kell árat meghatározniuk, hogy a döntés után 45 napon belül egy egyébként a pályázati kiírás idején nem látható, a jogszabály által nem kötelezően előírt szerződési feltételrendszert a hatóság fog meghatározni az ő számukra.

Miért problémás ez? Azért, mert jogi bizonytalanságot feltételez, és ha tetszik, ha nagyon populista szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy felveti a frekvenciamutyi lehetőségét. Szerintünk ez senkinek nem érdeke. Nem érdeke a kormánynak, nem érdeke a Fidesz és a KDNP többségi képviselőtársainak, nem érdeke a hivatalnak sem, mégis ez a helyzet állítódhat elő, hiszen a tárgyalásoknak a legjelentősebb része immáron csak és kizárólag a hatóság és az érintett pályázók egyébként előre transzparensen nem szerződésben rögzített feltételrendszere szerint történik meg. A mi megítélésünk szerint ez rendkívül aggályos. Azt állítjuk, hogy ezekre a szerződésekre vonatkozóan, amelyek a magyar frekvenciaspektrumot érintik, 10-15 évre előre, transzparensen, egy kormányzati stratégia alapján kell döntést hozni. A mi megítélésünk szerint ezt a spektrumstratégiát meg kellene vitatni, ott kellene például eldönteni azokat a valódi kérdéseket, amelyek itt az asztalra se tudnak kerülni, nevezetesen, hogy mire is optimalizáljuk tulajdonképpen a magyar frekvenciavagyon felhasználását az elkövetkezendő időszakban. Most úgy látom, hogy informálisan az a döntés született meg, hogy ezt tulajdonképpen bevételoptimalizációra fogja használni a kiíró.

Mi nem utasítjuk el azt, hogy ebből a frekvenciából nagyon jelentős bevételt szerezzen meg az állam, ezzel egyetértünk. Azonban úgy látjuk, hogy a társadalmi összhaszon figyelembevételével meg kellene azt is fontolni, hogy ezekkel a frekvenciákkal az érintett szereplők milyen szolgáltatásokat fognak adni és mennyiért az elkövetkezendő időszakban. Hiszen lehet, hogy most meg lehet szerezni - direkt nem mondok számot, hogy ne befolyásoljam a piacot, rendkívül jelentős számokról van szó, amiért ezt a frekvenciavagyont el lehet adni, maradjunk abban, hogy direkt jelentős szélső értékeket mondok - 10 milliárdtól 150 milliárdig vagy 300 milliárdig, ha az egész spektrumot nézem, és azért mondok direkt jelentős számomat, hogy érzékeljék a képviselőtársaim, hogy milyen sávokban lehet itt mozogni. Ez lehet az egyik oldalról egy bevételoptimalizáció, de lehet a másik oldalról például szolgáltatásoptimalizáció, amelynek eredményeként nem az államhoz fizeti be a szolgáltató a pénzt, hanem például az ügyfelek egy kedvezmény keretei között határozzák meg. Vagy nem beszélünk például arról a kérdésről, hogy hogyan lehetne Magyarországon az ellátatlan területeket bővíteni.

(9.50)

Szeretnék mondani önöknek egy nemzetközi példát, ahol úgy írtak ki frekvenciát, hogy a szolgáltató legelőször az ellátatlan területeket kellett hogy lefedje, és csak később indíthatta el a szolgáltatásait például a sűrűn lakott területeken. Ezáltal tulajdonképpen a vállalkozókkal egy piaci harmonizáció keretei között érték el a társadalmi közhaszon megítélését. Minderről jelen pillanatban semmit nem tudhatunk, mert a szabályozás egy dolgot mond: lesz egy frekvenciaárverés - ez az egyik tétel -, a másik tétel az, hogy lesz egy ár, a harmadik tétel, hogy minden egyéb kérdésben majd a hivatal fog megállapodni az érintett szereplőkkel.

Ráadásul ebben a mechanizmusban az állam rendkívül kiszolgáltatott lesz a szolgáltatókkal szemben. Meg szeretném mondani, hogy miért. Az egyik oldalról mi a magunk részéről támogatjuk azt, ami egyébként ebben a jogszabály-módosításban lehetőséget ad majd a hivatal számára, hogy a jelenlegi szolgáltatókkal ne a szerződéseik meghosszabbításáról, de tulajdonképpen a jelenlegi szolgáltatások továbbviteléről beszéljenek. Mi ezt azért támogatjuk, mert úgy érezzük, hogy nagyon jelentős az ellátási bizonytalanság a kialakult frekvenciahelyzet miatt, a kudarcos frekvenciaárverés miatt, szükséges és fontos, hogy a piaci szereplők egy tárgyalásos eljárás keretei között tudjanak ajánlatot tenni az állam számára a szolgáltatásaik továbbvitelére. Ezt tehát mi nem kifogásoljuk.

Kifogásoljuk azonban azt, hogy lényegében ezzel az eljárással leértékeli a jövendő kiíró a magyar frekvenciavagyont azért, mert a jogi bizonytalanságok be fognak épülni az árba, ami azt jelenti, hogy azok a cégek, akik indulhatnak ilyen frekvenciaárverésen - nemzetközi, world-wide cégekről beszélünk itt, jelentős multinacionális cégekről -, a jogi bizonytalanságot be fogják árazni az ajánlataiban. Ebből pedig az következik, hogy az a jelentős jogbizonytalanság két elemében - egyrészt, hogy így történik meg, frekvenciastratégia nélkül az árverés, másrészt az, hogy majd 45 napon belül fognak szerződni és nem látják előre a szerződési feltételeket, nyilvánvalóan alacsonyabb árakat fognak megjeleníteni, amit mi aggályosnak tartunk.

Mindezek okán a Magyar Szocialista Párt azzal együtt, hogy akár a digitális átállásban, akár a médiatörvény módosításában vannak pozitív elemek, magát az egész csomagot így nem tudja támogatni, mert az Eht. módosítása a mi megállapításunk szerint rendkívül aggályos a jelenlegi körülmények között. Csak arra tudunk figyelni, és az elkövetkezendő időszakban arra fogunk tudni koncentrálni, hogy lényegét tekintve próbáljuk növelni a társadalmi kontrollt a hivatal kiírásához kötődően.

Ha a parlamenti képviselőink többsége elfogadja ezt a törvényt, nem marad más választás, mint annak az eljárásnak a transzparenciáját, nyilvánosságát, minden értelmű felügyeletét a leghatározottabban követelni, és ebben az értelemben pozitívnak tartom Rogán elnök úrnak azt a nyilatkozatát, amely arról szól, hogy az informatikai albizottság ezzel a kérdéssel a következő időszakban is foglalkozhat. Most szeretném itt, a parlament nyilvánossága előtt megerősíteni, hogy az én megítélésem szerint foglalkoznia is kell. Ez a szakbizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az elkövetkezendő időszakban talán alkalmas lehet arra, hogy a rossz törvény végrehajtását korrigálja és a jogállami keretek közé terelje.

Köszönöm elnök úr türelmét, és köszönöm a figyelmet.