ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban faramuci a helyzet, ha Lendvai Ildikó azt kérdezi, hogy megtettünk-e mindent, akkor azt gondolom, hogy valóban meg kell azt jegyezni, hogy 23 évvel a rendszerváltás után, beleértve 8 évet, az ő kormányzásuk alatt semmi nem történt. És végül is ebben a kormányzati ciklusban sem nagyon történt volna semmi, hacsak nem történik meg az a botrány, ami megtörtént a parlamentben, illetve képviselővel a Parlament falain kívül. Azt gondolom, hogy mégis egy történelmi pillanatban vagyunk, hiszen tettünk egy lépést előre, teszünk egy lépést előre ezzel a törvénnyel. A zárószavazás előtt én csak annyit szeretnék kérni, hogy gondolják át, vajon teljes lehet-e az a törvény, amiben nem terjed ki mindaz, amit szabályoz, azokra a családhelyettesítő helyzetekben, intézményekben élő idősekre, fogyatékosokra, gyerekekre, akikre a mi zárószavazás előtti módosítónk irányul.
Ugyanis az államtitkár úr érvelésével szemben az alkotmányügyi bizottságban ma délelőtt nem lehetett meggyőzni a bizottság tagjait arról, hogy ide nem érvényes a foglalkoztatás körén belül elkövetett veszélyeztetés, ugyanis itt, ezek a helyzetek konkrétan olyan idősekre, gyerekekre, fogyatékosokra terjednek ki, akik nincsenek hivatalos jogviszonyban a gyámmal és a gondnokkal, mégis a velük közvetlenül foglalkozó, őket nevelő gondozóknak vannak kitéve, kiszolgáltatva. Ha gondolunk az Arany Alkony Otthonra, vagy azokra az esetekre, amikor fogyatékosok otthonában megerőszakolnak gondozottakat, elveszik a pénzüket, és hasonló módon lelki gyötrelemben is részesítik őket.
Erre irányul a mi zárószavazás előtti módosítónk, és még el kell mondanom azt, hogy gyalázatosnak tartjuk azt, hogy egy olyan salátatörvényben tárgyalta ezt a parlament, ami végül is önálló tényállást alkot meg a százezer aláírást gyűjtő Halász Pálma kérésére, de ezt nem volt képes egy külön törvényben tárgyalni a parlament.
Mi tartózkodni fogunk. Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiból.)