Ehhez képest mi történt? Az utcai demonstrációkból sem okulva a kormány még mindig a Bankszövetséggel alkudozik. Most éppen holnapra várja a legújabb engedélyét arra, hogy mit tehet, illetve mit nem tehet Magyarország polgárainak megvédése érdekében. Pedig nem az lenne itt az elsőrangú kérdés, hogy vételi vagy eladási árfolyamon segítsenek, adott esetben mit engednek meg a bankok, mit nem, hanem hogy valóban csökkenjenek a terhek, és ne csak a lakáscélú hitelesek esetén csökkenjenek a terhek. Hiszen több százezer ember kimaradhat abból a segítő csomagból, amelyet most önök tervezgetnek, ha nem segítenek például azon autóhiteleseknek, akik nem tudják a gyermeküket máshogy szállítani vagy nem tudnak munkába menni autó használata nélkül, vagy nem segítenek azoknak, akiket bár szabad felhasználású hitelbe kényszerítettek, mégis számlákkal bizonyítható módon igazolható, hogy ezt lakáscélra fordították, arra költötték el.

Tehát óvnám önöket attól, hogy mérlegeljenek és bevezessék az A- és B-kategóriás hitelkárosult kategóriáját. Inkább arra szólítanánk fel önöket, hogy végre-valahára üljenek asztalhoz a civilekkel, a károsultak képviselőivel; ne csak egy-két udvari szervezetükkel, hiszen ez megtörtént, de látható, hogy a többségből önök nem kértek. Nem kértek a véleményükből, nem kértek a tapasztalatukból, nem kértek abból az óriási tudástömegből, ami náluk felhalmozódott a bankokkal és a bizalmunkkal visszaélő pénzintézetekkel harcolva. Önöknél ugyanakkor látható módon nincsen meg ez a tudástömeg, és csak olyan megoldási javaslataik sorjáznak a közéletben, amelyek értelmében az állam fizet többet vagy kevesebbet.

Adódik tehát a kérdés, hogy mikor tudnak előállni valami olyannal, amelynek értelmében a szennyező fizet elve alapján azok az érintett bankok és pénzintézetek állják a számlát, amelyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nemcsak a hitelkárosultaknak okozták a bajt, de kiszárították, tönkreverték a magyar gazdaságot. (Taps a Jobbik padsoraiban.)