A térség gazdasági struktúráját évek alatt sem sikerült megváltoztatni, a Hankook erre nem volt megoldás, és az ottani foglalkoztatás minőségét nem méltatnám. A környéken 1500 dolgozónak képtelenség munkalehetőséget találni.

A kormány közben bejelentette a Dunaferr-re vonatkozó vételi szándékát. Bár alapvetően a Dunaferrnél történő és a magyar Dunai Vasmű kárára zajló rablógazdálkodás megállítására valóban ez lehetne a megoldás, ám sajnos egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy valós a kormány szándéka, és nemcsak egy médialufi, hogy elmondhassák: "mi megpróbáltuk!", és arról sem, hogy ha valós, akkor amögött a gyár és a dolgozók megmentésének szándéka áll, nem pedig egyszerűen pénzügyi manőverek, egymást kioltó nemzetközi szintű tartozás-követelés rendezések.

Fontos kérdés, hogy amennyiben a kormány valóban visszavásárolja a Dunaferrt, mi lesz az 1500 elbocsátás előtt álló dolgozó sorsa. Van-e kész terve a kormánynak arra vonatkozóan, hogy miként lehet gazdaságosan működtetni a vasművet, és ezzel legalább annyit elérni, hogy sok ezer család megélhetése megmaradjon?

És amennyiben mégsem valósul meg a vásárlás, úgy vannak-e egyéb, előremutató megoldások? A Dunaferr vezetőségének ígérete szerint az elbocsátott dolgozók megkapják végkielégítésüket, egy évig a fizetésük 80 százalékát és ingyenes átképzést. Tehát a kormánynak még most is egy év áll rendelkezésére, hogy a térségben piaci alapokon nyugvó munkalehetőséget teremtsen, amivel gazdaságilag is hosszú távra stabilizálni lehetne a környéket.

Államtitkár úr, milyen távlati tervek húzódnak meg a kormány Dunaferr-re vonatkozó vételi szándéka mögött? Várom válaszát.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)