DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azon túlmenően, amit itt teszünk, hallottunk, költségvetés, feladatok, elvárások, engedtessék meg, hogy egy más vetületét említsem a témának, ha csak másfél percben is. Nevezetesen, amit az oktatásban a tanárok munkájáról, jutalmazásáról, illetményeiről, mi mindenről mondunk, annak egy másik oldalát talán érdemes megemlíteni, hogy tudatában vagyunk annak, nevezetesen a tanárok, a tanítók úgy tekintik-e ezt, ahogy most a nemzet feléjük fordul, az Országgyűlés feléjük fordul, megbízunk bennük, buzdítjuk őket, jutalmazzuk őket, hogy az a testület, ha van ilyen, a tanítók, tanárok úgy gondolják, elkezdenek gondolkodni, hogy na, most aztán itt az alkalom, hogy mi magunktól kezdeményezzük és megmutatjuk. Jutalmazás a mi részünkről persze, a kormányzat, az alkalmazottak részéről is, de valahogy a társadalmi szervezetek, a helyi valamilyen testület vagy egyesület vagy dalárda vagy valaki évenként egy-egy tanítót, tanárt kitüntet azért, mert most már rendkívüli módon állnak hozzá a témához, dolgokhoz. Tehát buzdítás, juttatás, ösztönzés vetülete is lehet annak, amit mi itt teszünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha valahogy úgy jut el ez a téma, amit mi teszünk, a tanítók, tanárok közösségéhez.