DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Kétszeresen is zavarba hoz a képviselő úr, hiszen - ahogy ő nagyon helyesen az elején megállapította - az államnak, illetve a kormánynak ehhez az előadáshoz semmi köze nem volt, ez teljesen nyilvánvaló. Úgyhogy rajtunk számon kérni ezzel kapcsolatban bármiféle rendezési vagy esztétikai kérdést, azt gondolom, hogy több szempontból is problémás.
A másik pedig, hogy magánemberként talán nekem is egy keserédes vicc jutna eszembe erről az egész történetről a két meg nem értett orosz művészemberről, aki a múlt századelőn, a kilencszázas évek elején Párizsban kesereg egy kávéházban, és arról elmélkedik, hogy mit tudna tenni egy fehér zongorával. De ez magánemberként jut eszembe legfeljebb.
Hivatalból és államtitkárként azt tudom mondani, hogy tartanunk kell magunkat ahhoz az ősi elvhez, miszerint de gustibus non est disputandum, úgyhogy nem áll módomban önnel ebben vitát kezdeményezni. Azt gondolom, hogy az elmúlt napokban minden olyan vélemény, nézőpont elhangzott, a sajtóban olvasható volt, amely ezzel kimerítően foglalkozott. Nem gondolom, hogy a parlament, illetve a nyilvánosságnak ez a tere lenne az a hely, ahol meg kellene vitatni művészeti értékeket (Mirkóczki Ádám: Közpénzből.), illetve ezzel kapcsolatos véleményeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)