Szép szavak. Vajon kitalálják, hogy honnan van ez az idézet? Meglepő vagy sem, a Fidesz által készített örökségvédelmi stratégia fogalmaz így. Ám hatalmas különbség van az ígéretek és a szavak, valamint a tettek között. Persze sohasem felejtjük el, miniszterelnök úr is megmondta, hogy nem arra kell figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit tesznek. Hát, figyelünk is; mi figyelünk erre, most éppen a győri Dunakapu téri beruházást illetően. Miután szétverték az örökségvédelmi intézményrendszert, meggyengítették, majd megszüntették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, kirúgták a szakembereket, lehetővé vált a kulturális emlékhelyeket leromboló beruházások elindítása országszerte. Ma már gyakorlatilag nincs, aki vagy ami megakadályozhatná, hogy a Fidesz közeli cégek hatalmas megrendelésekhez jussanak, és akadálytalanul szétrombolják épített vagy természeti örökségünket. A hetekben indult el egy beruházás Győr városában több milliárd forintból: egy történelmi kulturális emlékhely kellős közepére akarnak egy háromszintes teremgarázst építeni.

A reneszánsz kori vármaradványok nagy része így el fog pusztulni, és egy kis részük marad meg arra, hogy a gyerekeinknek ezt megmutassuk.

Hiába kihasználatlanok a parkolók a városban, a fideszes városvezetésnek kell egy újabb beruházás; hiába tiltakoznak Győrben a civilek, a városvédők, őket be sem vonták a folyamatba; hiába lenne jobb helye is a pénznek, a város eladósítása árán is költekezni kell.

Valójában kinek is van erre szüksége? A beruházást többek között a Közgép és a Strabag által alkotott konzorcium végzi. Ha a haveroknak kell pénz, semmi sem drága. Az ország a saját bőrén tanulta meg az Orbán-kormány hozzáállását az ilyen ügyekhez. A győri kulturálisemlékely-rombolás tipikus példája ennek. Szétverték a kulturális örökségvédelem rendszerét, hogy ne lehessen megakadályozni a győri Dunakapu térihez hasonló beruházások elindítását, megszüntették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy a Fidesz közeli cégeket - például a Közgépet - hizlalják hatalmas megrendelésekkel, természetesen az adófizető állampolgárok pénzéből.

A Lehet Más a Politika szerint gyökeres változásra van szükség ezen a téren. Szigorú garanciákat építenénk fel, hogy a nagyberuházók érdekeivel szemben végre valóban a természeti és kulturális örökségvédelmi szempontok érvényesüljenek. Az LMP nem a beruházók, hanem a kultúra és a természetvédelem pártja; nem a befektetők, hanem minden esetben a helyi közösségek és a jövő generációjának érdekeit képviseli. A részvételiség az LMP egyik legfontosabb alapértéke. Mi azt akarjuk, hogy a helyi városvédők bevonása nélkül ne lehessen egyetlenegy beruházást sem véghezvinni, ne zárják ki a civileket, ne zárják ki a szakmát a döntések meghozatalából. Meg kell őrizni a kulturális és természeti örökségünket, hogy a gyerekeink ne csak tankönyvekből tanuljanak a történelemről, művészetről, kultúráról, ne csak a múzeumokban maradjon valami a nemzeti emlékekből, hanem eredeti helyükön is megláthassák azt. A felsőoktatás szétverése, az ország élhetetlenné tétele miatt félő, hogy unokák nélküli ország leszünk. De ha ezt a kulturális ámokfutást is folytatják, sajnos azt kell mondanom, hogy kulturális múlt és emlékhelyek nélküli ország is leszünk. Meg kell állítani a kulturális ámokfutást, meg kell állítaniuk a haverok feltétel nélküli kiszolgálását, hiszen - visszatérve a nyitó gondolathoz -, ahogy a kormány dokumentuma is fogalmaz: "A kulturális örökség fenntartása a forráshiánnyal és válságjelenségekkel küszködő kormányzatoknak is egyfelől kötelessége, másfelől pedig érdeke."

Jómagam elmentem Győrbe, és történelemtanárként, valamint egy nyolcéves kisfiú édesanyjaként szomorú látvány volt, hogy azt a történelmi értéket, ami ott Győrben, a Duna-parton van, önök inkább elpusztítják, hogy legyen egy háromszintes teremgarázs.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Magyar Zoltán tapsol.)