Ebben a vitában tehát nem az előttünk fekvő előterjesztésről soroltunk fel érveket, nem arról, hogy kiderült, hogy a kényszerintegrációban költségek merülnek fel, és ahhoz még több pénz kell, hanem azt a törvényt vetettük kritika alá, amely előzményeként szolgált az előttünk fekvő előterjesztésnek. Ez a törvény pedig egy olyan erőszakos integrációt valósít meg a takarékszövetkezetek életében, amit a takarékszövetkezetek tagjai nem kértek, nem akartak és folyamatosan tiltakoztak ellene.

Kormánypárti oldalról felmerült természetesen érvként, hogy ezt az integrációt azért kellett megvalósítani akár ilyen kierőszakolt módon is, mert két takarékszövetkezet esetében - ezek a soltvadkerti és a Jógazda nevű takarékszövetkezetek voltak - veszélybe került a betétesek pénze. Erre ellenérvként szolgál az, hogy a takarékszövetkezetek - a 125-ből több mint 100 - maguk is elkezdtek egy integrációs folyamatot. A 125-ből több mint 100-an hoztak létre olyan, nevezetesen négy kockázati alapot, amely arra szolgálna, hogy veszély esetén megvédje a betétesek pénzét. Nos, miután ők maguk kívánták intézni a saját ügyeiket, ezért az életükbe való beavatkozás nem szükséges és nem kell.

Arra az érvre tehát, hogy itt két takarékszövetkezet veszélyben volt, és be kellett avatkoznia az államnak, az a válaszunk, hogy pontosan ők voltak azok, akik nem voltak benne ebben a több mint százban; akik nem akartak csatlakozni ahhoz az önkéntes integrációhoz és kockázatviseléshez, amit több mint száz takarékszövetkezet viszont akart.

Másfelől pedig azt gondoljuk, hogy az elmúlt időszak történései a tagok oldaláról azt igazolják, hogy bizony ez a törvény a lehetőséget sem adja meg arra, hogy a saját maguk működéséről önállóan és szuverén módon döntsenek. Nagyon jó példa erre az, hogy az alapszabályaik elfogadásakor csak igennel tudtak szavazni, hiszen nem volt módjuk változtatni ezeken, valamint érvként szolgál az is a törvény esetében, hogy a tulajdonukat nem tekintette szentnek a törvény alkotója és elfogadói, magyarul: ezeknek a tagoknak és betéteseknek a tulajdonát nem védte meg a tulajdon szentségének elve alapján.

Nos, tehát anélkül, hogy tartalmi érvelésbe bocsátkoztuk volna az előttünk fekvő tervezetről, miután ezt a fajta erőszakos integrációt elfogadni nem tudjuk, nem tudjuk elfogadni ellenzéki oldalról azt sem, hogy ehhez még most működési pénzeket rendeljen a törvénytervezet az integrációs szervezet részére.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)