DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy Tukacs képviselő úr az ezt megelőző törvényről beszélt és nem a mostaniról, de a kormány nem kívánja, hogy ezek az ön által felvetett észrevételek megválaszolatlanul a levegőben maradjanak, ezért engedjék meg, hogy reagáljak ezekre.
Nem először mondjuk el, hogy a magyar takarékszövetkezeti mozgalom az elmúlt két-három évtizedben fokozatosan leépült, négymillió tagból a mai napra mintegy százezer maradt. Az üzleti részesedésük jelentősen csökkent, önmagukhoz képest is, de jelentősen elmaradt a már a mai napon is példaképpen felhozott holland, osztrák vagy finn takarékszövetkezetek 20, 25, 30 százalékos üzleti részesedésétől is. A takarékszövetkezetek legfontosabb mutatói, például a hitel-betét arány a magyarországi kereskedelmi bankokra jellemző 132 százalék helyett csak 55 százalék. Tehát ez is mutatja, hogy mind a társadalmi bizalom, mind a belső üzleti egyensúlyok megbomlottak.
Tisztelt Képviselő Úr! Korábban is utaltam rá, nem helytálló az az állítás, hogy a maradék takarékszövetkezetek egy integrációs szervezetbe tömörültek, épp az volt a baj, hogy egymással sem tudtak megegyezni, és a meglévő csökkent létszámú takarékszövetkezeteknek négy integrációs szövetsége volt, az OTIVA, TAKIVA, a HBA és a REPIVA. És sajnos nem kettő maradt ki ezekből, ennél több.
(10.30)
Tehát ezért mondom, hogy arra a belső integrációs folyamatra, amelynek szükségességét, gondolom, ön sem vitatja, önmaguktól képtelenek voltak. Azt nem becsülném le, mert ön talán úgy fogalmazott, hogy mindössze két takarékszövetkezet dőlt be; ez igaz, de egy sok tíz milliárdos tétellel. Olyannyira, hogy a Magyar Betétbiztosítási Alap jelentős részét elvitte a két, pontosabban három takarékszövetkezet bedőlése. Egyébként az intézkedés rapidságát is az indokolta, hogy ezt a folyamatot nem lehet tétlenül nézni éppen azért, mert az ott lévő betétesek dolgait kockáztatjuk.
Nem nyúltunk a tulajdonukhoz - hozzátettünk. Nem elvettünk, hozzátettünk, első lépcsőben 100 milliárdot, ami jelentős összeg, éppen azért, hogy a meglévő betétesek és a meglévő takarékszövetkezeti tagok biztonságát növeljük. Másodsorban pedig azért, amit az első pillanattól nem rejtettünk véka alá, és ami, továbbra is remélem, hogy az önök támogatásával is találkozni fog, nevezetesen, hogy a magyar takarékszövetkezeti hálózat a vidék nagy hálózataként a vidék mikro-, kis- és középvállalkozóinak pénzintézete legyen. Ez indokolja a posta megjelenését is. Talán éppen a tegnapi napon már volt erről eszmecserénk. A Magyar Posta pénzszektorban való megjelenése nem új, hiszen a Postatakarék több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, és ebből a szempontból, mind társadalmi, mind szakmai szempontból vétek lenne figyelmen kívül hagyni azt a sokezres postai hálózatot, amely ebben közre tud működni.
Mindezek előrebocsátásával kérem, hogy ezen szándékunkat megerősítő, ennek működését lehetővé tevő szövetkezeti hitelintézetek integrációs alapjáról szóló törvényjavaslatot a Ház támogatni szíveskedjék.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.