Ezért nagy türelemmel és toleranciával megértve ezt a problémát hallgattam államtitkár úr részletes előadását mindazokról az eljárási jogintézményekről, amelyek ezekben a leíró jogszabályokban benne vannak. Azt kell mondjam, hogy a jogszabályok jellegénél és céljuknál fogva olyan jogszabályok, amelyekben nagyon-nagyon keresni kell a vitapontokat, ha a konkrét fordulatokból indulunk ki, hisz néhány magától értetődő kérdés van. Ilyen például, hogy milyen jogot alkalmazzunk a szerződéskötéskor, ilyen például, hogy hogyan alakítsuk át a gazdasági társaságok működését, és sorolhatnám tovább ezeket a példákat.

Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy hiányoltam államtitkár úr előterjesztésében azt a gondosságot, ahogy a kormánynak kellett volna kezelni ezt az egyéves átmeneti időszakot. Ugyanis nem akármilyen kódexről van szó. Tudom, hogy a rezsicsökkentés újabb harci állomásai most fontosak, és ezzel van tele a magyar sajtó, továbbá más különböző fantasztikus eseményekkel, de mégis azt gondolom, hogy annak a polgári törvénykönyvnek, amely minden magyar polgár, de még nem magyar polgár viszonyait, élet- és vagyonviszonyait szabályozza a születése előtt és a halála után, és egy ilyen fantasztikus és átfogó módosítás történik... - akkor a kormánynak sokkal határozottabban, sokkal strukturáltabban és sokkal átgondoltabban kellett volna erre a menetre felkészülni.

Ugyanis az történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma október 1-je van, és a kormány ráébredt, hogy lassan most már be kell neki terjeszteni az átmeneti szabályokat, és jobb híján azt a megoldást választotta, hogy a könyvek sorrendjében teszi meg, miközben a problémák nem a könyvek sorrendjében jelentkeznek.

Tegnap az alkotmányügyi bizottsági ülésen felmutattam ezt a könyvet. Ez egy fordítókulcs (Felmutatja.), amelyre Vas Imre képviselőtársam mindösszesen annyit tudott mondani, hogy ingyen osztják az ügyvédi kamarában. Itt mondanám Vas Imre képviselőtársamnak, hogy az ügyvédek kamarai tagdíjat fizetnek, ezért semmit nem kapnak ingyen, de az ügyvédi kamara valóban kellő gondossággal kiadott a szakembereknek egy olyan könyvet, amely segít abban, hogy eligazodjon, hogy mit tartalmaz a régi polgári törvénykönyv, mit tartalmaz az új polgári törvénykönyv, és milyen szabályozási különbség van. Na most tessék elképzelni, képviselőtársaim, hogy ha az ügyvédi kamara úgy gondolja, hogy szükséges egy ilyen könyvet kiadni, akkor mennyire tudják alkalmazni egyrészt a jogalkalmazók ebben a pillanatban a magyar polgári törvénykönyv hatályos és korábban hatályos szabályait is, és mennyiben fogják tudni alkalmazni. Ugyanis az a probléma, hogy még hosszú évekig - hiszen a polgári jogviszonyoknak ez a sajátossága, még hosszú évekig - egyszerre kell alkalmazni a két polgári törvénykönyv jelentős előírásait, ez persze a vizsgázóknak is egy nagy probléma, mert tele lesznek olyan kérdésekkel, hogy hasonlítsák össze ezt, hasonlítsák össze azt, de még nagyobb probléma az állampolgároknak.

(11.20)

Csak hogy egy példát mondjak: a szűk körömben végeztem egy kutatást, hogy tudják-e például, mi az a sérelmi díj. Fogalmuk sincs az embereknek arról, hogy a polgári törvénykönyv milyen új nagy változásokat jelent az ő saját viszonyaikban. Ezért az első és legfontosabb kritika valóban az, hogy a kormánynak volt ideje és át kellett volna gondolnia, hogy egyrészt milyen módon, milyen ütemben, hogyan kívánja a hatályba léptetéssel összefüggő jogszabályokat bevezetni, azokat milyen módon, milyen ütemben vitatja meg a szakmai szervezetekkel, és azokat milyen módon és milyen ütemben jeleníti meg a nyilvánosság előtt, mert - mint ahogy az előbb említgettem - ha a szakmában ilyen segédletek és ilyen nagy arányú tudásátalakítás kell, akkor mi lehet azoknak a polgároknak a fejében, akik egyszer csak azt veszik észre, hogy amikor benyújtanak egy fizetési meghagyást, vagy amikor elmennek a közjegyzőhöz, akkor teljesen más jogszabályi rendelkezések vannak, mint amihez idáig hozzászoktak; gondolok például az özvegyi jog új intézményére.

Ezért mondtuk el többször és sokszor, de a kormány erre soha nem válaszolt, hogy szükségesnek tartanánk egy olyan programot, amely számba veszi a problémákat, szükségesnek tartanánk egy olyan tanulmánysort, amely a különböző hatásokat elemzi, és azt mondja, hogy ha ezt így csinálom, akkor mi történik, vagy ha azt úgy csinálom, akkor mi történik. Például tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén volt egy rövid vita a törzstőke mértékéről. Csak halkan jegyzem meg, hogy miközben gyönyörű szövegek vannak a kis- és középvállalkozások támogatásáról, aközben azt gondolom, ebben a teremben nem kell indokolnom azt, hogy egy kisvállalkozás esetében, amely 500 ezer forinttal alakított egy korlátolt felelősségű társaságot, mit jelent finanszírozási és egyéb szempontból, ha fel kell újra emelnie 3 millióra a törzstőkét. Erre nem válasz az, amit Vas Imre képviselőtársam mondott, hogy "de van ideje", mert ideje sok mindenkinek van, de nem biztos, hogy egy kisvállalkozásnak pénze, lehetősége, bevétele van ezeknek az ügyeknek a rendezésére.

A következő probléma az, hogy a kommunikációban is kellett volna ennek teret szánni. A kormány több milliárdokért rendel meg folyamatosan különböző minisztériumokon keresztül különböző kommunikációs stratégiákat. Én nem találkoztam még egyetlenegy olyan átfogó, valamilyen tömegtájékoztatási megoldással, amely az új polgári törvénykönyvet ismertette volna közérthető módon, a legfontosabb problémákra felhívva a lakosok figyelmét, akiknek viszont célszerű lenne tudni azt, hogy a következő ötven-száz évben milyen körülmények között fognak rendelkezni a vagyonukról, milyen körülmények között fogják rendezni a személyi viszonyaikat, milyen körülmények között teszik meg a végrendeletüket, és sorolhatnám tovább az életünk valamennyi területét. Ezért tartanánk rendkívül fontosnak, hogy a kormány ezt a kritikánkat elfogadja, ezt a szándékot átgondolja. Van még ideje, bár nem sok, hisz eltelt már fél év, de még egy fél év alatt sok mindent lehet pótolni. Tudom persze, hogy a rezsicsökkentés és a költségvetés újabb problémákat fog okozni, de hát azok is meg fognak majd jelenni valamilyen polgári jogi jogviszonyban, és ebből következően azokat is a helyükön kellene kezelni.

Ami a konkrét jogszabályokat illeti: egyben szeretném elmondani nagyon röviden a szocialista frakció véleményét. A gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény tekintetében a mi kormányzati ciklusunkban előterjesztett polgári törvénykönyv szabályozási megoldását meghaladtuk, elfogadtuk a szakma véleményét, elfogadtuk a kodifikációs főbizottság véleményét, és ebből következően elfogadjuk azt is, hogy a gazdasági jog, a társasági jog bekerült a polgári törvénykönyve, és ennek megfelelően az idecsatolt törvényjavaslatot elfogadjuk és megszavazzuk a parlamentben.

A többi három jogszabály esetében tartózkodni fogunk, hacsak a részletes vita során nem kerülnek elő olyan érvek, amelyek alapján meg tudjuk változtatni a szavazási magatartásunkat. A tartózkodásunk pedig annak szól, hogy miközben elfogadjuk, hogy ezekben a leíró jogszabályokban nem a legveretesebb és legfontosabb jogi problémák tükröződnek vissza, hisz azt kell elrendezni, hogy mikor van egy jogügylet hatályban, mikor milyen jogszabályt kell alkalmazni, mikor kell egy nyilvántartást megfelelően bevonni, integrálni a rendszerbe, mi van a régi nyilvántartással; ezek mind-mind nagyon fontosak és precíz munkát igényelnek, tehát félreértés ne essék, nem degradálni akarom ennek a munkának a minőségét, csak azt állítom, hogy nem arról van szó, hogy olyan társadalmi vita bontakozhat ki, mint például az élettársi kapcsolatok megítélése kérdésében. Ezért e leíró jogszabályok esetében a tartózkodásunkkal azt fejezzük ki, hogy szakmailag persze értjük ezeknek a szabályozásoknak a lényegét, ugyanakkor, miután semmilyen olyan probléma nem oldódott meg időközben és nem változott meg, amely miatt végül is a polgári törvénykönyvet az előzetes vezérszónoki bejelentés ellenére, sajnos a kialakult politikai vita miatt nem tudtuk megszavazni, ezért ezeket a jogszabályokat sem fogjuk megszavazni, tartózkodni fogunk ezeknek a jogszabályoknak a szavazásánál.

Van két kérdés, amelyekről külön szeretnék néhány mondatot szólni. Az egyik a gondnokság alá helyezés szabályaival kapcsolatos. Szerintünk elfogadhatatlan - itt van egy kimutatás - az, hogy egy 2010-ben gondnokság alá helyezett polgár felülvizsgálatára legközelebb 2018-ban kerülhet sor a jogszabály szerint. Egyébként sem támogatjuk a teljes gondnokság alá helyezést, kizárólag az ügycsoportos megoldást tudjuk elfogadni, de hogy ilyen sokáig nincs lehetőség a bírósági ítélet, illetve a határozat felülvizsgálatára, ez helytelen megoldás, ebből következően nem fogjuk tudni támogatni.

A másik, amit szeretnék kiemelni, azért is - kérem képviselőtársaimat, hogy itt legyenek egy kis türelemmel -, mert azt gondolom, a nagy vita után helye van ennek a kérdésnek a parlamenti jegyzőkönyvben. Emlékeztetem képviselőtársamat, hogy milyen komoly vita volt az élettárs, illetve a bejegyzett élettárs kérdésében, és emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy politikai döntés született, ennek megfelelően a kötelmi könyvbe, azaz a szerződéses jogba került az élettársi kapcsolat. A törvényes öröklés rendjében nem örökölhetnek egymás után az élettársak, és az élettársi tartás feltétele lesz legalább egyéves együttélés mellett a közös gyermek, az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata pedig kikerült a polgári törvénykönyvből. Ez volt az a politikai döntés, amit az imént megemlítettem, de semmi más nem történt, mint hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ideológiai okokból megzsarolta a nagyobbik kormánypártot, és a szakmai konszenzus ellenére ideológiai alapon beerőltette ezeket a szabályokat a polgári törvénykönyvbe.

A kodifikációs főbizottság vezetője, Vékás Lajos professzor úr a Magyar Jogban megjelentetett egy cikket, amelynek néhány mondatát hadd idézzem itt, azért is, hogy bekerüljön a parlamenti jegyzőkönyvbe. "A közfelfogás változásait ebben a fontos társadalmi kérdésben a magánjognak is követnie kell, és az élettársakat egymással szemben jogi védelemben kell részesíteni. Ma több százezer ember él házasságkötés nélküli párkapcsolati formában, élettársi kapcsolatban, és a megszületett gyermekek több mint 40 százaléka származik ilyen kapcsolatból. A közjogi szabályok, a szociális ellátásra, a társadalombiztosításra - s a többi - vonatkozó rendelkezések fokozatosan követték e társadalmi fejleményeket, és jogkövetkezményeket fűztek az élettársi együttéléshez.

(11.30)

A magánjogi szabályozás viszont nem vett tudomást e társadalmi változásokról. Az 1959-es Ptk. 1978 óta is kizárólag a vagyonjogi kérdések tekintetében ismeri el az élettársi kapcsolatot: a polgári jogi társaság sajátos alakzataként a kötelmi jogban rendelkezik e jogviszonyokról. A családjogi törvény pedig mindmáig nem fűzött családjogi következményeket az élettársi együttéléshez, és a Ptk. sem kapcsolt hozzá törvényes öröklési konzekvenciákat. Ez a meghaladott felfogást tükröző, felemás jogi megoldás azzal a következménnyel is jár, hogy a közjogi szabályokban biztosított állami gondoskodás kiterjed az élettársakra, de a magánjogilag szabályozott horizontális viszonyokban, ahol az egymás és a közös gyermek iránti felelősség követelménye kell hogy megjelenjen."

Nem ismertetem tovább, tisztelt képviselőtársaim, ezt a cikket, csupán szerettem volna felhívni rá a figyelmet, hogy Vékás professzor úr ebben a cikkében világosan kimondta: a Fidesz és a KDNP között pártpolitikai, ideológiai kompromisszum született, és ez az alaptörvény része lett, és ezzel súlyosan korlátozta és kivette az élettársi kapcsolatban élő százezreket a legfontosabb magyar kódexből, a polgárjogi kódexből.

Azt gondolom, és meggyőződésünk e tekintetben, hogy ez egy olyan lépése volt a kormánypártnak, amely miatt nem tehetjük meg azt továbbra sem, hogy még a leíró jellegű jogszabályokat is támogassuk. Ezt szerettem volna önökkel ismertetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)