DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Rátérnék, tisztelt elnök úr. Tehát akinek a keze munkáját olyan opusok dicsérik, hogy ebben a Házban egyáltalán az idézhetők közül válogassak, mint például a Drogsztár, a Halott ribanc nem ugat és a Megyünk lopni című zeneszámok. Ön valóban a kormány felsőoktatási intézkedéseit kívánja bírálni? Ön komolyan gondolja, tisztelt képviselő úr, hogy erről a - hogy is mondjam - szellemi katedráról, erről a sajátos erkölcsi piedesztálról kíván minket kérdezni? Tisztelt képviselő úr, ön magának osztaná azt a szerepet, hogy a felsőoktatás szétverésével vádoljon bennünket, miközben önök, különös barátaikkal egyetemben, a magyar politikai kultúra szétverésén fáradoznak? (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Tudja mit, képviselő úr? Én nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. (Szávay István: Válaszolj inkább!) Érdekes ez után az intellektuális bravúr után az interpellációjában a kormány értelmiségellenességéről hallani bármit is.
Egyébként, ami a felsőoktatást érinti (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Na! Halljuk!), a felsőoktatás, köszöni szépen, jól van. (Osztolykán Ágnes tapsol.) A januárban létrehozott felsőoktatási kerekasztalnak köszönhetően, amely a felsőoktatás valamennyi legitim szereplőjét tömöríti, valóban minőségi, versenyképes, felelősségvállalásra építő rendszert alakítottunk ki, amelynek a finomhangolása most zajlik.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban. - Dr. Józsa István: Tíz másodperc volt a válasz. - Zaj az ellenzéki sorokban.)