MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök úr! Azt hiszem, az egyértelmű, hogy nem abban van köztünk a vita, hogy kell-e integrálni adott esetben a cigányságot vagy más hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket, a hogyanban már sokkal inkább.
Az utolsó mondatára azért reagálnék. Én még nem hallottam a magyar parlamentben 2010 májusa óta olyan cigány képviselőtársunkat vagy cigány származású képviselőtársunkat, aki valóban őszintén elmondta volt azt a vidéki problémát, amit ők is pontosan tudnak és mi is pontosan tudunk. A probléma ott van, hogy csak mi beszélünk róla. Ha megnézzük a vidéki nagy magyar valóságot, ott a kulcs, amit ön is mondott, hogy mindenki rejtett erőforrás, aki dolgozni akar. Mi azt látjuk, hogy nem akar mindenki dolgozni, és mielőtt bárki belekötne, nem kollektíve a cigányságra értem ezt, hanem annak egy jelentős részére, akik a munka, az oktatás és a törvények világán kívül képzelik az életüket.
Viszont ott van - még egyszer mondom - az a félmillió magyar, aki viszont dolgozni akar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azért ment el külföldre, hogy boldoguljon. Rájuk mikor lesz érvényes egy olyan kormányzati politika, amely ugyanilyen összegeket (Az elnök ismét csenget.) fordít az ő támogatásukra?
Elnézést kérek és köszönöm szépen.