ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Szerintem egy önálló kérdést is megérne a külföldön dolgozó magyarok kérdése, és ha ilyen kérdést kapok, örömmel állok elébe, hogy ezt is megbeszéljem önnel. Számomra van egy kis stichje annak, ha ön ezt a kérdést a romákra vonatkozó kérdéssel egybekötve veti fel. Nem tartom elegáns dolognak, hogy azt a benyomást kelti akarva-akaratlanul, mintha egyébként a külföldön dolgozó magyarok elől a cigányok itthon fölennék a pénzt. Ez nem túl elegáns vélemény. Ezért arra szeretném önt kérni, hogy ezt a distinkciót tartsuk meg.
Én nem kérdőjelezem meg az ön jó szándékát, ezért azt javaslom, hogy beszéljünk a romákról, amikor erről van szó, és beszéljünk a külföldön dolgozó magyarokról, amikor erről van szó, és ne keltsük azt a benyomást, hogy ha a cigányokra fordított pénzt rájuk fordítottuk volna, akkor ők ma itthon dolgoznának. Mert ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Úgyhogy korrekt és méltányos elbánást szeretnék kérni a cigányokkal szemben is, mint ahogy mi is elvárjuk, hogy a cigányok nekünk megadják a korrekt és méltányos ügykezelést, ha szabad így fogalmaznom.
Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)