A helyzet az, hogy a Jobbik egy olyan módosító indítványt terjesztett be, amely látszólag csak egy szóval módosít, és egyértelművé kell tennem, hogy itt is maradni fogok az ajánlás 2-8. pontjainál, tehát az egyest nem érintve. Leginkább a saját kollégáim, Kiss Sándor és Apáti István által jegyzett módosító indítványt próbálom védeni, és megértetni azt, hogy rendszerszintű felülvizsgálatra lesz szükség. Itt végül is csak annyit teszünk, hogy a rezsicsökkentés egyes elemeinek végrehajtásához szükséges módosításokra hívjuk fel a figyelmet. Tehát egész egyszerűen arra teszünk egy kísérletet, hogy megértessük azt, hogy itt ebben az esetben rendszerszinten kell az egész kérdéskört kezelni, éppen azért, mert meg kell vizsgálni, hogy honnan jutottunk ide. Már 2012-n belül a Magyar Energia Hivatal kimutatásai szerint a gázszolgáltatóknak 71, az áramszolgáltatóknak pedig 46 milliárd forinttal tartozik, tartozott a lakosság. Ez a tartozás annyira gyorsan nőtt, hogy az egy évvel korábbi szint csak a harmada volt ennek. Látható, hogy egy olyan szociális katasztrófa, kataklizma van kibontakozóban, amely egyértelművé teszi, hogy csak 10 és csak 20 százalékos rezsicsökkentéssel és amúgy általunk támogatott tervezetekkel nem lehet kezelni ezt a kérdéskört. Hozzá kellene nyúlni egészen más tárgykörökhöz. Erre utal a módosító javaslatunk, és erre utal több más módosító javaslat is egyébként. Ezek közül három olyat szeretnék egy-egy gondolat erejéig kiemelni, amely talán megtermékenyítheti ezt a vitát, és a későbbi módosító javaslatoknak is táptalajt ad, sőt a későbbi indítványoknak is.

Az egyik ilyen a kompenzációra vonatkozik. Mindenki tudja, hogy a rezsicsökkentés első üteme mintegy 100 milliárdot hagyna a lakosságnál, ugyanakkor a másik oldalon megjelenik egy 52 milliárdos kompenzációs tétel, mely kompenzációs tétel kétirányú. Az egyik fele támogatható. Ha magyar tulajdonú önkormányzati céget támogat, és lehetővé teszi azt, hogy ne menjen csődbe ez a cég, akkor álláspontom szerint támogatni kell. Ha viszont multiérdekeltséghez kerül vagy a globális hálózat egyik leánycégéhez, akkor egyértelműen elvetendő ez a kompenzációs tétel.

Látni kell, hogy mivel az adófizetők pénzéből történik ez meg, nemcsak hogy csorbítja a rezsicsökkentés lakosságnál maradó hatását, hanem bizony pontosan használhat azoknak az érdekeltségeknek is, akikkel szemben, kimondva vagy kimondatlanul, de létrehozta ezt a konstrukciót a kormányzat. Tőlem egyébként nem áll feltétlenül távol az sem, hogy a jelenlegi kiszáradt gazdasági környezetben, amikor ezen gazdasági érdekeltségek értéke akár a piaci alá esik, akkor Magyarország minél több stratégiai vállalatot szerezzen vissza egyrészt állami ellenőrzés alá, másrészt kimondott állami tulajdonba.

Ehhez azonban egy reprivatizációs tervre lenne szükség, amelynek igényét már 2010-ben, 2011-ben is megfogalmaztuk, és nagyon várjuk azt, hogy mikor kerül az asztalra egy ilyen, a parlament elé, hiszen ez egy ciklusokon átívelő tervezet lehet. De állítjuk, hogy hosszú távon nemcsak a rezsiköltség szintjének a biztonsága, hogy egy bizonyos növekményi szintet ne haladjon meg belátható időn belül, de egyáltalán a megélhetési költségek szinten tartása, kifizethetősége is nagyon fontos, hogy csak úgy biztosítható, ha ezek a stratégiai fontosságú cégek, vállalatok magyar kézben vannak. Nem elég egy-egyet visszaszerezni. Egy átgondolt stratégia mentén, értékbecslések, független vizsgálatok mentén igenis egy olyan, akár két ciklust végigérő tervet kell és kellene letenni az asztalra, amely visszaszerezhetővé teszi ezeket az ágazatokat. Nemcsak azon lehetne így változtatni, hogy a közép-európai térségben talán még mindig Magyarország vásárolja a legdrágábban a gázt, de azon kétirányú függőségen is, hogy több mint 70 százalékban keleti energiahordozóktól függünk, miközben a piacunk 80 százalékban attól függ és azon múlik a sikerünk, hogy a nyugati piacra ki tudjuk-e vinni a termékeinket, pontosabban az itt dolgozó cégek ki tudják-e vinni a termékeiket vagy sem.

A harmadik nagyon fontos ág pedig a nonprofit közműcégek intézményét érintené, és ezzel kapcsolatban is egy tisztázás ráférne nemcsak a módosítónk mentén az eredeti előterjesztésre, de szélesebb kitekintésben a későbbiekben is, hogy biztos, hogy önmagában attól, hogy nonprofit egy szolgáltató, az ellátásbiztonság vagy pedig a fogyasztók biztonsága növekszik-e. Én azt mondom, hogy támogatom, hogy ne legyen indokolatlan profitfelhalmozás a rendszerben, de önmagában attól, hogy nonprofit egy társulat, attól még a bevételi oldala lehet indokolatlanul feltupírozott tételekkel, mesterségesen megnövelve, és ugyanígy a kiadási oldala is tele lehet pazarlásokkal, tele lehet korrupciós tételekkel. Tehát a bevételi és a kiadási oldal kettős manipulálásával röhögve létre lehet hozni olyan nonprofit céget, amely egy fillér indokolatlan profitot sem halmoz fel látszólag, mégis lopja a közpénzt, mégis sérti a fogyasztók, az ügyfelek, a vásárlók érdekeit. Épp ezért e tekintetben is sokkal szélesebb kifejtésben, legalább a ciklus végén egy átgondolt stratégia mentén tervet, terveket várnánk a kormányzattól, hiszen az érdek e tekintetben közös, a magyar piacon mindenféle garázdaságot elkövető szolgáltatók és visszaélések eddigi működési típusainak a megszüntetése, és tegyük hozzá lábjegyzetben, hogy azoknak az elszámoltatása, akik '95-től kezdve lehetővé tették mind a rablóprivatizációt, mind a garantált profitokat, amelyek 8 százalékban voltak garantálva először, de a költségszint csökkenésével 15-30 százalék fölé is felkúsztak, ez ellen pedig senki nem tett semmit. Épp itt az ideje, hogy ennek is következménye legyen Magyarországon.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)