Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különösen fontosnak tartom, hogy a Jobbik frakcióvezető-helyetteseként leszögezzem, nem vagyunk eltántoríthatók olyan, tabuként kezelt témák kitárgyalása elől, mint amilyen a tragikus méreteket öltő népességfogyásé vagy éppen a fiatalokat érintő kivándorlásé. Még akkor sem, ha a tisztelt Ház nagyon ritkán vesz vagy enged napirendre venni hasonló témákat, és még akkor sem, ha jelenleg sajnálatos módon a kormánypártok soraiból egy, azaz egy képviselő tisztel meg bennünket figyelmével ezen tárgykör kapcsán.
El kell mondjuk, a baj sokkal nagyobb annál, mint ahogy el tudnánk képzelni. Ha egy teli parlament tárgyalna róla, ülésszakokon keresztül, akkor sem biztos, hogy rövid távon meg tudnánk oldani, hiszen Magyarország lélekszáma nemcsak hogy 10 millió alá esett, de a megszületett gyermekek számát tekintő negatív rekordokat az utóbbi években elérte. Két évvel ezelőtt 88 500, aztán épphogy 90 ezer fölötti gyermek született éves szinten. Már a 100 ezer alatti szint is kritikusnak tekinthető, de 150 ezres évenkénti születéssel is épphogy csak meg tudnánk őrizni Magyarország azon demográfiai egyensúlyát, amelynek tekintetében egyetérthet a parlamenti többség és a nemzeti gondolkodók abban, hogy a magyarság Kárpát-medencei dominanciájának megőrzése nélkül hosszú távú terveink nem lehetségesek itt, ősi életterünkön.
Éppen ezért érdemes megvizsgálni azokat a tényezőket, azokat a faktorokat, amelyek alapvetően befolyásolják azt, hogy hogyan mászhatunk ki a gödörből, és ennek a pénzügyi-anyagi ág csak az egyike. Az, hogy a családi adókedvezményt a kormány kiterjesztette, jellemzően a Jobbik muníciójának köszönhetően, hiszen ebben az elképzeléseink közösek voltak, dicséretes. Ugyanakkor látni kell, hogy a több mint 100 milliárd, a családoknál maradt forint ellenére az utóbbi egyéves időszakban és egyes számítások szerint 3,5, mások szerint 5,5 százalékkal csökkent az élveszületések száma. Tehát önmagában pénzzel ezt a kérdéskört nem lehet megoldani.
Amire a Jobbik koncentrálna, az az egész életünket, mélyszöveteinket átható bizonytalanság megszüntetése. Kezdve az egészségügytől, folytatván a bankrendszeren keresztül a munkahely-teremtési programokon át azt a kiszámíthatatlanságot kellene álláspontunk szerint felszámolni, amely szinte lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést Magyarországon. Az is igen beszédes, hogy a statisztikák szerint a hölgyek részmunkaidőben való foglalkoztatása Magyarországon még a régiós átlagnak is csak töredéke, mintegy 6 százalék körüli értéket mutatott egyes számítások szerint. Ennek többszöröse, nem egy esetben 8-10-szerese is kimutatható nálunk sikeresebb gazdasági szerkezettel rendelkező országokban.
És van ám még egy tabuként kezelt, ám hatalmas probléma, amellyel kapcsolatban már a mostani kormányzat adóssága is fellelhető, ez pedig az úgynevezett reprodukciós medicina. Azon esetekről van szó, amikor nem az akarat hiányzik a gyermekek megszületése érdekében, hanem bizonyos fajta képesség vagy állapot. És el kell mondjuk, hogy ezek kezelhetőek. Tudnunk kell, hogy a női meddőségek a korszerű technológiák alkalmazásával 50 százalékos hatásfokkal kezelhetőek, a férfiterméketlenség pedig az esetek 80 százalékában sikerrel gyógyítható. Egy előttem fekvő kutatás szerint csak ezen meddőségi kérdéskör évi 19 ezer meg nem született magyar gyermekért felel. Márpedig ha ezek a gyermekek megszületnek, felnővén hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak, nem vándorolnak ki, itt fizetnek adót, és itt állítanak elő értékeket, mind fizikai, mind szellemi értelemben, akkor Magyarország újra fényre derülhet. De addig bizony kőkemény, ciklusokon átívelő munkával kellene eljutni.
Főleg annak tekintetében, hogy van egy olyan faktor, amely a lehető legtöbb fiatalt elüldözheti Magyarországról: ez pedig az otthon megszerezhetetlen mivolta, pontosabban ennek érzete. Az az érzés, hogy a 140 ezer forintos átlagfizetésből az ember akár húszéves kitekintésben is képtelen egy átlagos panellakás árát félretenni, saját családot alapítani, ebben több gyermeket vállalni. Éppen ezért az otthon megszerezhetetlen mivolta és ennek érzete miatt rengeteg fiatal távozik Magyarországról. Idősebbek is távoznak egyébként, különösen sokan azért kényszerülnek távozni, hogy az itteni devizahitelüket az ottani bérükből fizessék, ez pedig visszahat nemcsak a kivándorlási kedvre, hanem bizony a megszületett gyermekek számára is. Hosszú távon ez egy szög lehet Magyarország koporsójába, éppen ezért álláspontom szerint egy átfogó állami bérlakás-építési és otthonteremtési program nélkül nem lehet előrelépést elérni ezen a területen. Viszont ha a fiatalok számára érthetővé tesszük, hogy 6-8 éven belül mindannyian kemény munkával hozzájuthatnak a szükséges élettérhez, akkor Magyarországon maradnak, akkor gyermekeket vállalnak, és akkor Magyarország jövője is körvonalazhatóvá válik.
Köszönöm a figyelmet. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van. - Szórványos taps ugyanott.)