Ön visszautalt egy, még az előző ciklust érintő helyzetre, akkor én is elmondom, hogy önök nem egészen százmillió forinttal gondolják növelni mindössze a fogyatékkal élők sporttámogatását a következő évi költségvetésben. Azt hiszem, ez jelentéktelen összeg ahhoz képest, ha megnézzük a sporttámogatások teljes struktúráját, a stadionokra menő tízmilliárdokat és nyilván a megkérdőjelezhető luxusberuházásokat is. Hogy úgy mondjam önnek, ez a növekmény mindössze a hatoda annak, amennyit a felcsúti kisvasútra sikerült elkölteniük.

Az előző kormány idején a fogyatékkal élők sportjának kapcsán lehetőség volt ugyanúgy NCA-források igénybevételére, tehát civil támogatásokra; ezek eltűntek ma a sport és egyébként az egyesületek, a civil szervezetek életéből is. Azt kell mondjam, hogy a paralimpiai érmek megfelelő és méltó jutalmazása is az előző kormányhoz kötődik. (Szabó Timea Orbán Viktor asztalára, Szabó Rebeka pedig dr. Varga István asztalára kupát helyez el.)

A szolidaritás nem volt az önök erőssége, mondhatnám a fogyatékkal élők ellátásának felülvizsgálatát is ebben a tekintetben, ami méltatlanul zajlott le. Ha nem tette volna ezt a politikai megjegyzését, akkor nyilván ezen napirend előtti felszólalásra adott válasz a részemről annyiról szólhatott volna mindössze, hogy egyébként gratuláljak a helyezést elérteknek, mindenkinek, aki a fogyatékkal élők sportjáért tesz (Zaj.), és minden olyan embernek, aki fontosnak tartja az ügyet, de ma, egy ilyen katasztrofális pénteki sporteredmény után egy ilyen környezetben elmondott napirend előtti beszéde, államtitkár úr, minimum terelésnek tűnik a számomra. Van mit megmagyarázniuk sportpolitika tekintetében!

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)