DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A történelem szavahihetőségének érdekében még élesebben kell megvonni a határvonalat a história és a publicisztika között, mert a publicisztika már tollal űzött gyakorlati politika, írta Klebelsberg Kuno 1928-ban.

A tisztelt Ház bölcs megítélésére bízom, hogy döntsön arról, hogy az imént elhangzott interpellációban hallottak vajon a korábban igényes történészként ismert képviselő históriabeli avagy a mindenáron politikai hasznot kereső, csúsztatásoktól sem megriadó publicista tollából származnak-e. A kérdés eldöntéséhez az alábbiakkal tudok segíteni.

Ha képviselő úr elolvasta volna a minisztérium, az EMMI-nek a hivatalos közleményeit, és a tényekből indult volna ki, nem pedig a sajtóhírekből, a híradásokból, ahogy ön mondta, akkor pontosan tudná, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezeti kiépítésének első szakasza befejeződött, az szmsz-e elkészült, a miniszteri biztost éppen azért kérte fel az emberi erőforrások minisztere, hogy segítsen kialakítani azt az informatikai rendszert, amely a KLIK-központ, a KLIK-szervezet és az iskolák működéséhez szükséges. Mert jó, jól működő, szabályozottan működő köznevelési rendszer kiépítését akarjuk, és erre óriási szükség van, mert az ön által vezetett... - illetve az azt megelőző négy évben a liberális oktatási kormányzat jóvoltából sikerült annyira szétzilálni az oktatási rendszert, hogy kissé tágan fogalmazva, ahány önkormányzat, annyiféleképpen működtették az iskolát, a tanárok már azt sem tudták, hogy mit kell tanulni, tanítani. Az ellenőrzés rendszere teljesen szétzilálódott. Ezt akarjuk helyrehozni azzal az átalakítással, amelybe belefogtunk.

Hogy ki áll a magyar oktatás élén, ezt a kérdését nem tudom értelmezni, képviselő úr. Ön pontosan tudja, hogy a miniszter, az ő jogköre, és a döntéseket pedig átadott hatáskörben mindig ott hozzák meg, ahol ezt leginkább igényli maga a rendszer.

Képviselő úr szerint félnek a tanárok. Kérdezem képviselő urat, ugyan mitől félnének. Attól-e, hogy 2014-ben több mint 150 milliárd forinttal több pénz jut az államháztartás rendszeréből a bérek emelésére, attól, hogy meg tudják tervezni a pályájukat és a jövőjüket? Attól, hogy garanciát kapnak a fizetésük értékállóságára? Vagy attól-e, hogy az ország bármely területén ugyanazért a munkáért ugyanazt a pénzt kapják? Vagy attól-e, hogy nem kell attól félni, hogy bezárják a kisiskolákat? Vagy attól, hogy attól kell félniük, hogy nem lesz fűtés az iskolában, és pótolni kell a tanítási órákat? Vagy esetleg attól kellene-e félniük, hogy ne adj Isten, visszakerül az ország élére az a politikai erő, amely sorban zárt be kisiskolákat, és szüntetett meg pedagógusállásokat? Ettől nem kell félni ma már.

Nem állítottam soha és most sem állítom, hogy a KLIK működése minden pontján szabályos és hiba nélkül való. Egy ilyen nagy rendszer kialakításában ez úgyszólván szükségszerű. De attól, hogy önök politikai haszonszerzésből elbizonytalanítják a pedagógusokat és az egész társadalmat, attól igen, félni kell.

Ma már nem érti senki, hogy mitől van az, hogy miközben a pedagógusok jelentős béremelést kaptak, mégis lázadoznak egyesek, és arra buzdítanak, hogy esetleg tiltakozzanak ez ellen. A társadalom többi tagja ezt már egyáltalán nem érti meg, és nem is tolerálja. A hibákat pedig, amelyek jelentkeztek és a rendszerben vannak, fokozatosan, a szakszervezetekkel együttműködve kijavítjuk. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage