Először is: Afganisztánban nem NATO-művelet folyik, hanem egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott - ahol ott ülnek az oroszok, a kínaiak, és nem vétózták meg - olyan művelet, amelyben a NATO-n túl számos más ország hadereje is részt vesz. Összesen 50 ország, a világ népeinek egynegyede katonákkal van jelen az afganisztáni műveletben. Ez az első kérdés.

A második, hogy a NATO-ban nincs olyan előírás, amire ön oly bőszen hivatkozott, hogy mennyit kelljen költeni a hadseregre. Annyit kell költeni rá, amennyi a körülmények tükrében szükséges. Magyarországot a katonai költségvetés kétségtelenül alacsony volta miatt nem érte az elmúlt időszakban a NATO részéről semmiféle kritika.

Harmadszor. Nem tudom, hogy ön háttal ül-e a moziban, de az a helyzet, hogy tavaly májusban a NATO chicagói csúcsértekezletén hangzott el - összhangban szövetségeseink mindegyikével -, hogy a 2014 végén véget érő, úgynevezett ISAF-műveletet követően a szövetség valamennyi tagja részt kíván venni egy új misszióban, amely persze az afgán kormány, illetve az ENSZ felhatalmazását is minden bizonnyal igényelni fogja, amely kiképzésre, tanácsadásra fog vonatkozni.

A negyedik - mert van még annyi időm. A magyar ambíciószint, az, hogy készek és képesek vagyunk egyidejűleg ezer katonát az ENSZ, az Európai Unió, illetve a NATO misszióiban tartani, ez körülbelül tíz éve különböző (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) dokumentumainkban rögzített és elfogadott szándékunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)