OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Látszólag egyetértünk, és látszólag ugyanazok a szándékaink, államtitkár úr, de mind a ketten tudjuk, hiszen mind a ketten ott ültünk a felsőoktatási kerekasztalnak azon a bizonyos ülésen, ahol a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének a képviselői nehezményezték, hogy ebben a bizonyos új stratégiai gondolkodásban nincs benne nem a professzori életpályamodell, amiről beszélünk, hanem azoknak a béremelése és azok életének a jobbá tétele, akik még nem rendelkeznek tudományos fokozattal, akik még nem professzorok.
Ugye, mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb oktatói munka, ami valóban az egyetemre fiatalon bekerült fiatal felnőttek oktatásáról szól, az főként az adjunktusokra és a docensekre hárul, nekik viszont a jövedelmük valóban nem jelenik meg a felsőoktatási stratégiában, és én igazából erre vagyok kíváncsi. Volt olyan időszak, amiről én is beszéltem, és a mai napig tartom a professzori életpályamodell szükségességét, de ha egy kicsit jobban és mélyebbre ásunk, akkor azt kell látnunk, hogy az oktatói munka nagy százalékát ezek a fiatal adjunktusok, tanársegédek és docensek viszik el, viszont a bérezésben óriási különbségek vannak, ahogyan ön is mondja, intézmények és mondjuk, a professzorok között.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiból.)