DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és Népfőiskola egy igazi nemzeti büszkeség, egy Európa-szerte ismert és elismert hely, a hazai ökogazdálkodás egyik fő szellemi bölcsője és gyakorlati műhelye. A német-magyar kormányközi együttműködéssel létrehozott központ már több mint két évtizede biogazdálkodással műveli a földet. Az ország érdeke, hogy Kishantos virágozzon. Európa érdeke, hogy Kishantos virágozzon. Önök ezt a helyet viszont felszámolják.
A történetnek két olvasata van, államtitkár úr, a kiindulás mindkettőben azonos: a kormány tíz pályázatot hirdetett meg a központ által művelt 452 hektáros területre, és a kishantosiak végül egyetlen talicskányi földet sem nyertek. A történet innentől kezdve kétfelé ágazik. A hivatalos kormányálláspont szerint Kishantos eddig nagybirtok volt. Csak emlékeztetőül mondom el, hogy itt a tájbarát és kis léptékű ökológiai gazdálkodás bölcsőjéről és tanműhelyéről beszélünk, de - idézem -: "Az NFA nyolc kisebb helyi gazda gondjára bízta Kishantos sorsát, a nemzeti vidékstratégiai elveknek megfelelően."
Ezzel szemben a valóság az, tisztelt államtitkár úr, hogy a kisebb helyi gazdák között van például egy salgótarjáni építési vállalkozás, amelyik az égvilágon semmilyen mezőgazdasági tevékenységet sem végez, meg a Simon Kft., vagyis a megye egyik legnagyobb agrárüzeme tulajdonosának felesége is. Ráadásul olyannyira gondjaikra bízták ezt a földet, hogy még azt is elfelejtették nekik előírni, hogy vegyszermentesen gazdálkodjanak, így egyetlen permetezéssel több mint húsz év munkáját teszik tönkre.
Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy fenntartja-e a képtelen hazugságokat, vagy bevallja végre az igazat, hogy a fideszes cimboráknak megint megtetszett valami, és elvették erővel, ahogy szokták, átlépve emberen, átlépve természeten, és átlépve a nemzet érdekein.
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)