DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Heves megyei Abasáron október 7-én be kellett szüntetni az ivóvíz-szolgáltatást, mivel egy régóta ismert szennyező forrásból szerves oldószerek kerültek az ivóvizet biztosító kutakba. Az intézkedés 1100 háztartást, mintegy 2500 embert érintett közvetlenül, de felmerült, hogy Gyöngyös, Markaz, Visonta, Pálosvörösmart és Halmajugra települések ivóvízbázisait is elérheti a szennyezés. Mindez nem valamilyen váratlan természeti vagy ipari katasztrófa következtében történt, hanem egy olyan szennyező forrás miatt, amelyről az illetékes szakhatóságoknak legalább három éve tudomásuk van.
A mostani eset hasonló, bár lokális hatását tekintve lényegesen súlyosabb, mint amit a kormány az arzénes ivóvizű településekkel művel. A szennyezés ténye, illetve a megoldást kikényszerítő határidő ott is ismert volt, ennek ellenére semmi nem történt a lakosság egészének megvédése érdekében, ma is lajtos kocsival és zacskós vízzel történik a vízellátás számos településen. A jelek szerint a kormány ingerküszöbét csak akkor érik el a környezeti kockázatok, amikor katasztrófahelyzet van, a XXI. századi környezetvédelem azonban a megelőzésről szól.
Ezért is tartjuk érthetetlennek, hogy a 2014-es költségvetés tervezetéből hogyan hiányozhat az országos környezeti kármentesítési program, amely éppen az ismert szennyező források felszámolását szolgálná.
(16.30)
A fentiek miatt kérdezem államtitkár úrtól, miért veszélyezteti a kormány a lakosság egészségét és környezeti biztonságát a szisztematikus kármentesítési munka elszabotálásával. Mit tesz a kormány azért, hogy az Abasár környéki lakosság ivóvízellátása mielőbb helyreálljon, és a térség többi településén ne okozhasson károkat a szóban forgó szennyeződés? Lesz-e felelőse az államigazgatásban és a hatósági szektorban a hevesi kármegelőzés lemaradásának?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)