Mindannyian visszaemlékszünk arra, hogy a privatizáció után 1998-ban - és ez a másik kormányzati gyakorlat - nem az folytatódott, amit egyébként a privatizáció során megígértek szocialista képviselőtársaink részben, illetve az akkori szocialista kormány, hiszen a választók akaratából 1998-ban polgári kormánya lett Magyarországnak, amelyik kormány úgy döntött, hogy a rezsit nem emeli az infláció mértéke feletti mértékben; ami azt jelentette, hogy sem a villamos energia árát, sem a gáz árát nem engedtük az infláció feletti mértékben emelkedni 1998-tól 2002-ig.

(18.20)

Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a rezsiharc első igazi esztendeje a 2002-es választási kampány, ahol, mondjuk ki egyenesen, szocialista képviselőtársaink bizony egy nagyon erős, mindannyiunk számára emlékezetes hazugsággal nyitottak.

Lendvai Ildikó képviselő asszony még itt van a teremben, minden bizonnyal emlékszik arra a híres mondatára, ami úgy hangzott annak idején, hogy nem lesz fogyasztói gázáremelés. (Dr. Józsa István: Nem is volt!) Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, 2002-2010 között ez volt a folytatódó szocialista kormányzati gyakorlat: háromszorosára emelték a gáz árát, és kétszeresére emelték a villamos energia árát, miközben ebben az időszakban az összesített infláció mértéke 58,8 százalék. Tehát sokkal-sokkal az infláció fölött emelkedett mind a villamos energia, mind a gáz ára.

És amennyiben szocialista képviselőtársaim a gáz fogyasztói árának a támogatásáról szeretnének beszélni, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ezt is önök vezették ki. Méghozzá egy Bajnai nevű miniszterelnök vezérletével, a Bajnai-kormány idején, a szocialista frakció szavazataival, 2009-2010-ben szüntették meg.

Tehát ebből jól látszik, hogy Magyarországon két kormányzati gyakorlat van rezsiügyben, az egyik kormányzati gyakorlat a szocialisták gyakorlata, vagyis most már talán mivel szétosztódtak több felé, talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy a szocialisták, a bajnaisták és a gyurcsányisták gyakorlata, akik azt tették, hogy privatizáltak, a privatizáció során garantált profitot ígértek a befektetőknek, majd a profit érdekében radikálisan, jóval az infláció fölött megemelték az árakat, ezt pedig a magyar családoknak kellett megfizetni.

Ezzel szemben áll egy gyakorlat, a polgári kormányok gyakorlata, akik kormányzásuk idején minden évben - ez volt 1998-2002 között, nem engedtük az infláció fölötti mértékben emelkedni sem a villamos energia, sem a gáz árát, és így kezdtük 2010-ben is. Tehát az Országgyűlés 2010-ben az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról döntött, és két esztendő kellett ugyan hozzá, de eljutottunk oda, hogy 2013-tól viszont már érdemben az árak csökkentéséről beszélünk, hiszen hozzákezdtünk mind a villamos energia, mind a gáz, mind a távhő árának a csökkentéséhez, először 10 százalékkal, majd az Országgyűlés mai döntésével, november 1-jétől újabb 11,1 százalékkal, összességében tehát a tavaly decemberhez képest idén decemberre 20 százalékkal alacsonyabb lesz a villamos energia és a gáz ára, amit a fogyasztók fizetni fognak. Idézzük csak fel, ez azt jelenti, hogy a villamos energia esetében 2007. januári, a gáz esetében pedig 2008. júniusi fogyasztói árakra térünk vissza.

Azt, hogy a rezsicsökkentés nem okoz feltétlen és felhőtlen örömet a szolgáltatóknál, mindannyian nagyon jól tudjuk. Hiszen óriási profitot veszítenek. Itt tisztelettel szeretném felidézni minden képviselőtársam előtt, hogy mekkora volt az a profit, amiről csak tudunk. Ezek a privatizált energiacégek a privatizáció kezdete óta csak bevallottan 1040 milliárd forint profitot vittek ki Magyarországról.

Ez csak az a profit volt, amit bevallottak. Amit költségágon vittek ki, arról valószínűleg még nem is tudunk ebben a formában beszélni, de ennek a nagyságrendje valószínűleg szintén több száz milliárd forint volt, és ezt mind a magyar családok fizették meg.

Nyilvánvaló, hogy ezeknek a cégeknek fáj a profit elveszése. Ennélfogva mindent megtettek, hogy meggátolják a rezsicsökkentést. Emlékezzünk vissza, ennek első lépése ez év eleje volt, amikor mindenféle jogi trükkel, a bíróságokat is felhasználva megpróbálták megakadályozni, elszabotálni a rezsicsökkentést. A Magyar Országgyűlés akkor határozottan és gyorsan lépett, a megfelelő jogszabályok megalkotásával megakadályozta, hogy a szolgáltatók elszabotálhassák a rezsicsökkentést. Azonban azt kell mondjam, hogy újabb rezsicsökkentés, újabb támadás. Azok, akiket annak idején kitettünk az ajtón, most az ablakon próbálnak visszajönni, és most nem jogi trükkökkel próbálkoznak, hanem az Európai Uniót és a brüsszeli Bizottságot, pontosabban egyelőre annak a bürokráciáját próbálják meg felhasználni arra, hogy támadás alá vegyék a rezsicsökkentést.

Talán nem véletlen, hogy Magyarország azon kevés országok közé tartozik az Európai Unióban, amelynek energiaár-gyakorlatát egy pilotprojekt keretében elkezdte a brüsszeli Bizottság bürokráciája vizsgálni. Annak ellenére, hogy ebben a határozatban is leírjuk, pontosabban annak az indoklásában, hogy az Európai Unió 28 tagállamából 18-ban többféle formában is jelen van egyébként a hatósági ármegállapítás, a lakossági szektorban mind a 18 említett tagállamban, és a 18 közül 12 még a vállalkozási szektorban is alkalmaz egyébként különféle szabályozott energiaárakat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért nem is egészen értjük ezeknek a megkereséseknek és a brüsszeli Bizottság már tavasszal is leírt dokumentumában szereplő azon mondatoknak az értelmét, miszerint nem értenek egyet a Magyarországon alkalmazott szabályozott energiaárakkal. Mi azt gondoljuk, annak a gyakorlatnak, ami az elmúlt években kialakult, és aminek az volt a lényege, hogy hosszú évtizedeken keresztül Magyarországon főleg sajnálatos módon pont a szocialista kormányok engedték a szabad piac prédájává válni egyébként az energiaárakat, ennek véget kell vetni, mert egyértelműen kiderült, hogy itt a szabad piac nem alkalmas az árak kontrollálására.

Éppen ellenkezőleg, ennek nem az lett az eredménye, hogy a verseny árcsökkenést eredményezett volna, brutális árdráguláshoz vezetett, mivel monopóliumokról beszélünk, így e téren árszabályozásra van szükség, és ezt a gyakorlatot valósította meg a Fidesz az első polgári kormány idején is, és ebbe kezdtünk bele a mostani kormányzati ciklusban is.

Mi azt gondoljuk, hogy a brüsszeli bürokráciának az a támadása, amit elindított a rezsicsökkentés ellen, nem találkozik olyan jogosítványokkal, amelyre az Európai Unió különféle okmányai, a lisszaboni szerződés, illetve a kapcsolódó szerződések őket feljogosítanák. Ennélfogva arra kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a lehető leghatározottabban utasítsa vissza az ezzel kapcsolatos nyomásgyakorlást.

Tisztelettel szeretném arra kérni képviselőtársaimat, hogy ha lehet, akkor egyhangúlag, teljes körben lépjünk fel az Európai Unió nyomásgyakorlásával szemben, és csatlakozzunk ahhoz a 2,5 millió magyar emberhez, aki aláírásával is kinyilvánította, hogy támogatja a rezsicsökkentés politikáját, és azt kéri és azt várja el a kormánytól, hogy minden körülmények között álljon ellen a rezsicsökkentés visszacsinálását megkísérlő próbálkozásoknak.

Ennek a jegyében engedjék meg nekem, hogy a felszólalásom zárásaként felolvassam azt a politikai nyilatkozattervezetet, amit képviselőtársaimmal együtt benyújtottam az Országgyűlésnek, és amelynek a támogatását kérem. Ennek a nyilatkozatnak a szövege a következőképpen hangzik. "Az Országgyűlés 2010-ben döntött az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról, majd az elmúlt egy évben a gáz, a villamos energia és a távhő árának előbb 10, majd további 11,1 százalékos csökkentéséről. Ezzel megkezdtük a magyar családok elviselhetetlen terheinek enyhítését. Erre azért volt szükség, mert 1994 és 1998 között a szocialista kormány a valós érték töredékéért privatizálta a közmű- és energiaszolgáltatókat. Az így döntő részben külföldi tulajdonba került cégek - Európában példa nélküli módon - az akkori kormánytól még garantált profitot is kaptak. Sőt, ezen túlmenően 2002 és 2010 között a szocialista kormányok a gáz árát 15, a villamos energia árát pedig 9 alkalommal emelték. Háromszorosára nőtt a gáz és kétszeresére a villamos energia ára, ezáltal is továbbnövelve a külföldi tulajdonba adott cégek garantált profitját. Ennek következményeként az Európai Unióban végül már a magyar családok fizették jövedelmükhöz képest az egyik legmagasabb árat a villamos energiáért és a gázért. A 2010-ben megkezdett rezsicsökkentés miatt az európai uniós bürokrácia előbb burkoltan, majd immár nyíltan próbál nyomást gyakorolni hazánkra, annak eltörlését, visszavonását sürgetve. A Magyar Országgyűlés ezt a nyomásgyakorlást a profitjukat féltő közműszolgáltató cégek érdekében tett lépésnek tekinti és a leghatározottabban visszautasítja. A Magyar Országgyűlés elvárja az Európai Uniótól, hogy tartsa tiszteletben Magyarország szuverenitását, valamint a közel 2,5 millió magyar állampolgár aláírásával megerősített és kinyilvánított döntését a rezsicsökkentés politikájáról. A Magyar Országgyűlés felszólítja Magyarország kormányát, hogy ne engedjen az európai uniós bürokrácia nyomásának, védje meg hazánk alapszerződésekben garantált jogait, és következetesen folytassa a rezsicsökkentés politikáját."

Ennek a nyilatkozatnak az elfogadásával a Magyar Országgyűlés egyértelműen kinyilvánítja azt, hogy nem enged a politikai, illetve a lobbiérdekek nyomásának, kiáll a rezsicsökkentés politikája mellett, és folytatni kívánja azt.

(18.30)

Azt gondolom, hogy éppen ezért céljában ez az országgyűlési politikai nyilatkozat minden politikai párt számára támogatható. (Dr. Józsa István: Ezt röhögés nélkül is el tudod mondani?) Még akkor is, ha esetleg vannak olyan pontjai, amelyek kapcsán szocialista képviselőtársaink talán úgy érzik, hogy róluk szól. De szeretném elmondani nekik, hogy nem, ez arról a gyakorlatról szól, amelyet helytelenül folytattak, amikor korábban kormányoztak.

Ha önök eddig azt ígérték és azt mondták a választóknak, hogy támogatják a rezsicsökkentést, akkor most álljanak is ki mellette, és tagadják meg a korábbi gyakorlatukat! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Azt a gyakorlatot, amelynek során ennek az ellenkezőjét csinálták. Ha ezt most nem tagadják meg, tisztelt szocialista képviselőtársaim, akkor azt kell gondolnunk, hogy ha kormányra kerülnének, ugyanúgy folytatnák tovább.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)