Egy politikai nyilatkozat nem önmagában olyan döntés, mint egy törvény, ugyanakkor nyilván megvan a jelentősége annak, hogy ezt az üzenetet ki milyen módon támogatja, tehát természetesen fontosnak tartjuk azt, hogy önök - a Jobbik mindenkori támogatásával - eddig ezeket a lépéseket megtették. Ehhez természetesen azért tekintsük át, hogy kivel kellett önöknek ezt a harcot megvívni, és engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy egy kicsit a '98-2002 közötti Fidesszel kellett ezt a harcot megvívni. Én abban a ciklusban a MIÉP képviselője voltam, és nem tartom magam széles körű szakpolitikusnak, mint Kepli Lajos, de miután erősáramú villamosmérnök vagyok, villamos művek szakon végeztem, 35 évig a Villamosenergetikai Intézetben dolgoztam, az Óbudai Egyetemen, valamilyen módon volt közöm hozzá. Volt néhány felszólalásom abban a ciklusban. Megkeresett két, nagyon nagy tekintélyű energetikai szakember, akik a Fidesz programjának a kidolgozásában vettek részt, és azért lett szakmai kapcsolatunk, mert elkezdtem olyan címben felszólalni, miért nem térítik vissza az energetikát a választási programban, a Fidesz-programban vállalt útra. Ugyanis önök abban az időszakban egy rendkívül erőltetett módon hajtották végre a gyors liberalizációt, az energetika üzleti modelljét fogadták el. Ennek az lett a következménye például, hogy akkor az árak liberalizálását fogadták el. Tehát nem a termelői, a legkisebb költség alapján határozták meg, ami egy súlyozott átlag, hanem a liberalizálás azt jelentette, hogy a legdrágább termelői ár határozta meg.

E modellnek ekkor, hadd mondjam el, mi lett a konkrét következménye; mondok adatot. Ennek következtében az energetikai beszámoló, energiahivatali, amiből idézek, 2000. március 1-jén tárgyalta a parlament: addigra önök a legszegényebb fogyasztóknak, miután megszüntették a háromtömbös tarifarendszert, ami szociális szempontból egyértelmű visszalépés volt, az ő számukra addigra 46,7 százalékkal növelték meg a villamos energia fogyasztói árát. A keresztfinanszírozás megszüntetését nagyon nagy eredménynek jelölték meg akkor, miközben most éppen elmondják, hogy miért fogadható el az, hogy más energiaárat fizetnek a közületiek, mint a lakosságiak, akkor azt mondták, ünnepelve ezt a lépést: újabb lépés az EU-csatlakozás és a piaci liberalizáció felé vezető úton.

Önök most - nagyon helyesen - energetikai szektorban több tekintetben a többségi állami tulajdon megszerzésére törekszenek. Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy itt vannak kétségek azzal kapcsolatban, hogy milyen áron, de ezt a lépést megtették. Akkor önök a MIÉP, személy szerint az én legnagyobb tiltakozásom ellenére megtették azt '99. december 21-én, hogy önök, az önök elődjei - mondjuk így -, a Fidesz akkori többség a MOL-ban lehetséges állami tulajdont, mert azt törvény határozza meg, 25 százalékról nullára csökkentették le. Elismerésem, hogy önök kormányon 2002-ig nem éltek ezzel a törvényi lehetőséggel, jött egy váltás a gazdaságpolitikában, amelyik sokkal erőteljesebben próbálta érvényesíteni azt, hogy az állami szerepnek, a tulajdonnak mi a lehetősége. Nyilván Fónagy János államtitkár úr, majd miniszter úr ennek részese is volt, és tudja a személyi váltást is. De mindenesetre, amikor Gyurcsány Ferenc végül nullára eladta a MOL-részvényeket, az államit, neki már nem kellett behozni akkor az Országgyűlésbe, mert az eladás elő volt készítve.

Tehát én annak örülök, hogy önök most ebből a felfogásból átléptek egy más felfogásba, de azért abban, hogy akár 2010-ben milyen volt a lakossági energiaár, abban visszavonhatatlanul ennek a négy évnek a szerintünk káros folyamata is benne volt.

Egyébként, ha már idéztem, hogy ezen a bizonyos plenáris ülésen az Energia Hivatal jelentését olvastuk fel, azért hadd térjek vissza arra a máig is hamis felfogásra, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány azért kellett hogy privatizálja 300 milliárd forintért (Dr. Józsa István: 600!) az energiaszektort, mert... - a villamosenergia-szektort 300 milliárdért privatizálták, azért - ez volt a válasz, két dolog volt -, mert olyan módon leromlott állapotban van, hogy itt nincs akkora tőke és erő, amelyik ezt képes legyen belendíteni, és az állam meg rossz tulajdonos. Az állam rossz tulajdonos, Istenem! Az E.ON megvásárolta annak idején az Észak-dunántúli Áramszolgáltatót, mert ő annyira rossz tulajdonos, utána a profitot bizony nem csak úgy vitte ki, amit nyomon lehet követni, a rengeteg megrendelés a leánycég az anyacégnek, hatalmas tanulmányok, ahol a vezérigazgató mondott le, mert nem volt hajlandó már aláírni azt a szintű tanulmányt, a profit kicsempészését. Magyarul, amikor ez létrejött, ők azt mondták, azért kell, mert meg kell újítani a rendszert. Akkor - ez egy 2000-es beszámoló - az Energia Hivatal világosan kimondta, hogy a villamos energia tekintetében üzemzavarok száma és egyéb mutatók milyen értékben romlottak, és romlott az energiaellátás folyamatossága. Tehát nem igaz az, hogy meghozta önmagában ez a privatizáció 2000-re azokat a kívánt minőségi paramétereket. A hatékonyság tekintetében pedig az egyik legfontosabb lépésük az volt, hogy a kirendeltségeket szerte az országban felszámolták, és többek között az ellátás minősége is ezért romlott.

(18.50)

Ezt akkor objektíven bemutatta az akkori energiahivatali jelentés. Tehát a Jobbik ezért mondja azt, hivatkozva a saját maga itteni parlamenti felvetésére is, hogy miközben természetesen támogatjuk továbbra is a rezsicsökkentést, úgy érezzük, hogy ezt hamarabb meg lehetett volna hozni. Éppen ezért a magyar fogyasztót abban a tekintetben kár érte. Én azt mondom, ha önök, mint ahogy mi, tisztában voltak azzal, hogy extraprofitot realizálnak a lakossági fogyasztón, akkor - mi úgy gondoljuk - igenis ezt valamilyen módon akár kompenzálni is kellene.

Még annyit hadd mondjak el, hogy természetesen én megértem azt, talán azért is vannak ilyen sokan - helyesen -, hogy demonstrálni akarják, hogy a Fidesz számára ez a rezsicsökkentés mennyire fontos. Valóban fontos a lakosság számára. De amikor az ember azt hallja, hogy csak rezsiharc lesz a 2014-es választás, ez azt jelentené, hogy önök úgy gondolják, a Jobbikkal a legnagyobb békében zajlik a választási kampány, mert ebben egyetértünk. Azt hallom, hogy a 2014-es költségvetés a rezsicsökkenés költségvetése. Aki ezt mondja, mondja meg nekem, miközben támogatjuk a rezsicsökkentést: hol jelenik meg a rezsicsökkentés, hol kell arról a költségvetésben valamiféle döntést hozni, melyik rubrikában? A rezsicsökkentés ott jelenik meg a költségvetésben, hogy szerencsére, mivel kisebbek a költségek, kisebb az árbevétel, kisebb lesz az áfabevétel. Miután nincs extraprofit, kisebb lesz a nyereségadó. Tehát ezek a negatívumok a költségvetésben, ezek persze megjelennek, de nehogy azt mondjuk már, hogy szegény Varga Mihály... Látszik, hogy neki is azt kell mondania, amit mondanak, nyilván bukott baloldal, ami tartalmilag igaz, néha lehetne másként színezni, és a rezsicsökkentés költségvetése.

Tehát ne vegyék rossz néven, amikor elmondom, mi ebben az aggodalom a részünkről, és elmondok egy történetet. Nem vicc igazából, de én vagyok abban az életkorban, hogy tudjam, a Kádár-rendszerben bizonyos folyamatokat alkalmanként a közvélemény egy történettel fejezett ki. Az enyém így hangzik: a kommunizmus hajója hánykódik az élet tengerén. Se előre, se hátra. Elhívják Marx elvtársat, próbálja már kijavítani ezt a hajót, mert menni kellene a kommunizmus hajójának - nem sikerül. Engels elvtárs - nem sikerül. Végre Lenin elvtárs lemegy a gépházba. Öt perc után feljön: elvtársak, megvan a hiba, minden gőz a hajókürtbe ment.

Tehát én arra kérem önöket, miközben megértem, hogy bizonyos szempontból önök egy sikeres és hasznos döntésüket, amit továbbvisznek, propagálnak is, de azt kérem, hogy eközben sokat foglalkozzanak azzal, hogy vajon hogy lehetne elérni, hogy teljes egészében ezek a cégek ne álljanak le egy bizonyos fenntartó fejlesztéssel legalább, ne a munkahelyek megszüntetésével próbálják vagy egyéb ravaszabb módon egyébként a maguk profitját mégiscsak megtartani. Éppen ezért azt várjuk el önöktől, hogy ezt az utat, amelyben még van tartalék, valóban vigyék is tovább.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)