DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mile képviselőtársamtól elnézést kérek, ha túl rémes dolgokat festettem fel. Én ott nőttem fel, nekem ezt mondja. Életem egyik legkellemesebb és legboldogabb élménye volt, amikor úgy bicikliztem át a szomszédba - holott már harmincvalahány éve ott laktam és ezt nem tehettem meg -, hogy a kutya meg nem kérdezte tőlem, hogy hova biciklizek. És így is jöttem vissza. Én ezt az érzést nem akarom feladni, nekem ez teljesen mást mond, mint esetleg önnek. Ez rendben van.
(22.30)
Egy kicsit a képviselőtársam által említett közvélemény-kutatásról vagy közvélekedésről. Hát, sajnos ennek az Uniónak, ha őszinték vagyunk, van egy nagy tragédiája, hogy ha a nemzeti kormányoknak valami sikerül, akkor az biztos, hogy a nemzeti kormány tehetségét és szorgalmát dicséri. Ha valami kellemetlent akar csinálni, tuti, hogy azt az Európai Unióra fogja rákenni. Hát ebből, egyébként nemcsak nálunk, más országokban is az sül ki, hogy sajnos az Unió dolga egy kicsit elenyészik. Ennek ellenére mondom, hogy jobb, ha megszokjuk, én úgy látom innen, hogy az integráció felé fog menni ez a szervezet. És nem azért, mert ez tetszik, ez jó dolog, hanem azért, mert így működik a rendszer.
Voltunk mi már tagja egy hasonló államszervezetnek, amit azóta nagy nosztalgiával emleget egyébként mindenki. Úgy hívták, hogy Osztrák-Magyar Monarchia, ahol a hadügy, a pénzügy és a külügy egy kézben volt. Az összes többi dologban viszont a szuverén államok maguk döntöttek. Tehát vannak technikái a közös együttműködésnek. Sajnos, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy nem. Attól persze még lehet ma így dönteni, ahogy tetszenek dönteni. Csak úgy gondolom, a szekér nem arrafelé megy, amit itt az előterjesztés mutat.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)