Bertha Szilvia érintette a statisztikai mutatószámok rendszerével kapcsolatos kérdéseket. Itt én csak annyit szeretnék mondani, és nem ismétlésekbe bocsátkozni az általános vitához illesztetten, hogy minden jelenlegi mérési metodika mellett ma is van olyan lehetőség, ami egzaktan és tisztán le tudná írni a foglalkoztatás világát, az abban zajló folyamatokat. Mondok egy példát. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál minden munkáltatónak minden hónapban kötelessége az, hogy jelentse az általa foglalkoztatotti kört; s ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor nemcsak az érintett kört, hanem a munkavégzés mikéntjét és a jövedelmi pozíciókat is. Tehát egy teljesen világos, egzakt képet kaphatnánk erről a helyzetről folyamatában, hónapról hónapra, ha ebbe az irányba mozdulnánk el.

Nem okozna problémát, mint ahogy államtitkár úr azt a korábbiakban felvetette, hogy az 5 fő alatti mikrovállalkozások vagy az 5-50 fős kisvállalkozások esetében csak szórványos a visszaigazolódása annak, hogy mi is a valós kép. Ez gyakorlatilag egy egzakt helyzetet mutatna, mint ahogy 2012-t érintően a NAV ki is mutatta, hogy 3 millió 771 ezer fő foglalkoztatotti létszám volt, már olyan, aki munkaviszonyból származó bérjövedelemmel párosítható. Azt is kimutatta mindezek mellett, hogy ebből a körből 1 millió 263 ezer volt azok száma, akik minimálbért vagy annál kevesebbet kerestek. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy a 3 millió 771 ezres körből 33 százaléknál egy picivel több volt azok részaránya, akik minimálbéren vagy az alatti foglalkoztatási helyzetben voltak.

S még egy dolgot mondanék ehhez illesztetten, hogy mennyire helytálló, jó és előremutató ez a felmérési sor. Ez azt is megmutatta, ami a Fidesz politikájából folyamatában sugárzik, hogy a jelen helyzetben az elmúlt esztendőben, ebben a három, három és fél évben a minimálbér alatt vagy a minimálbéren keresők száma megnőtt, miközben az a középkategória, amely a 2-3 millió forintos évi jövedelemsávhoz tartozó keresettel párosítható, csökkent, és megint a tetején, ahol 5-6 millió forintot keresnek egy adott esztendőben, azok száma újólag nőtt. Ezt a példát csak azért mondtam el, mert ebből is jól tükröződik, hogy mennyire helytálló és mennyire pontos leírást ad a NAV-nak ez a fajta, hónapról hónapra történő mérése. Ilyen értelemben nem új mutatószámokat kellene kitalálni, hanem a ma meglévő jelentési kötelezettségek figyelembevétele melletti adatszolgáltatásokból kellene a képet megfesteni. S ami ennél sokkal érdekesebb: a mutatószámok életre hívása helyett munkahelyeket kellene teremteni, és akkor nyilván lehetne szebb és jobb holnapot rajzolni. Ennyit mondanék a 3-as módosítóhoz illesztetten.

A 4-es módosítás a szolgáltatáskérők kérdését érinti. A mi ítéletünk szerint és olvasatunk alapján bizonyos értelemben ellentétes a munkahelyvédelmi akcióterv egyes passzusaival, ilyen értelemben az illesztést valószínűleg meg kellene tenni a tekintetben, hogy ne okozzon problémát semmilyen vonatkozásban, és ne legyen ütközés a ma meglévő szabályozási rendszerek viszonylatában.

Elnök úr, itt lejárt a hat percem, köszönöm szépen.