Én azt gondolom, hogy ez egy hibás logika, hibás gondolkodás, mert az ilyen típusú rendeleti szabályozás irányába történő elmozdulás hozza magával azt - példát mondok rá -, hogy az álláskeresési támogatás kilenc hónapról három hónapra történő csökkentése egy csuklómozdulattal elvégezhető, és a következő fázisban akár az is, hogy a három hónapról nulla hónapra történő módosítása is realizálhatóvá válik; vagy bármi, ami gyakorlatilag a parlamenti vélekedés és viták alapján ki tudja kerülni, tehát olyan helyzetet tud teremteni, ami szerintünk nem egészséges.

(0.00)

A következő módosításnál, amit mindenképpen szintén szeretnék megismételni vagy megerősíteni, hogy itt a rendeleti szabályozás tekintetében volt az a nyelvhelyességi módosítás, ami benyújtásra került részemről, de mint jeleztem, nem sikerült a képviselői módosítóhoz támogatást nyerni, mert a kormány úgy gondolta, hogy neki ezt is a bizottsági módosító keretei közé kell besöpörnie. Tehát ilyen nagyvonalú viseltetéssel nem a szakmai ügyek tekintetében, hanem még a magyar nyelvhelyesség szabályaihoz illesztetten is sajátjának akar tudni mindent, ami a Parlament falai között zajlik.

A következő módosítás kapcsán Bertha Szilvia is érintette, azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, ami nem másról szól, mint a 45. életévét betöltött emberek munkaerő-piaci helyzetéről. Mármint azzal, hogy eddig a 45 év felettiek esetében pozitív értelmű diszkriminációt, sajátos eszközök használatát lehetett megtenni annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci pozíciójukon javítani lehessen. Most ennek a szabályozásnak, a törvénynek a keretei között módosul a helyzet, az 50. év betöltését követően adatik meg erre a lehetőség. Hát ez is az előbb említett miniszteri rendeleti szabályozás kérdésköréhez illeszthető hozzá. De szeretném jelezni azt is, hogy nemcsak a 45 év és most már az 50 felettiek, hanem ugyanúgy, mondjuk, a fiatal korosztályt érintő vagy épp a hátrányos helyzetű sajátosságokkal megáldott személyek támogatási rendszere is ilyenképpen formálódhat.

Ha lemondunk a 45 év felettiek munkaerő-piaci helyzetének specifikus kezeléséről, akkor nagy hibát követünk el, mert téves az a hit, ami arról szól, hogy a munkaerő-piaci folyamatok tekintetében a 45 és az 50 közötti korosztály vonatkozásában olyan mértékű és szintű pozitív változások zajlanak a társadalomban, amelyek azt segítenék, vagy azt a helyzetet hívnák életre, hogy itt már nincs tennivaló. Nem így van. Ez az a korosztály, amelyik tekintetében a fiatalok mellett még a munkaerő-piaci mozgás, a mobilitás tekintetében a hajlandóság megvan, és ők azok, akiket még a munkaerőpiac, nem a magyar, hanem a külföldi munkaerőpiac is hajlandó és képes felszívni adott esetben. Tehát az ő foglalkoztatási helyzetük pozícióváltása nem a magyar kormány jóvoltából fakadóan javul adott esetben, statisztikai értelemben vetten, hanem pont abból fakadóan, hogy a határon kívül is többen munkatevékenységet tudnak végezni, hála istennek legalább ott, ha már itthon nem is.

Ha lemondunk arról, hogy 45 felett specifikus eszközöket használjunk, akkor esélyvesztetté válik ez a korosztály. Ezért ezt nem tartjuk sem ésszerűnek, sem célszerűnek, és újabb problémák kialakulását hordozza magában vagy hozza magával az elkövetkezendő időszakra nézve. Ezért most is azt javasoljuk a módosító indítványon keresztül, hogy fontolja meg a kormány, hogy feltétlenszerűen ragaszkodik-e ahhoz, hogy ezeket a pozitív diszkriminációkat alkalmazza, használja az elkövetkezendő időszakban is ezen korosztály tekintetében.

Itt lejárt a második 6 percem.