Az Országgyűlés őszi ülésszakának 22. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Spaller Endre és Hegedűs Lorántné jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Ház! 1956. november 4-én, a hajnali órákban a szovjet csapatok megtámadták Magyarországot, hogy leverve a szabadságért felkelt nemzetet, visszaállítsák a létező szocializmus terrorrendszerét.

A hatalmas túlerővel, 17 hadosztály részeiből szervezett elit alakulatokkal, nagyjából 60 ezer emberrel megkezdett támadás többségében készületlenül érte a honvédség erőit és a szabadságharcos csoportokat.

Bár a magyar állam vezetői felelős döntést hozva nem adtak parancsot az ellenállásra, sokan voltak, akik a szabadság védelmében fegyverrel szálltak szembe az elnyomókkal. Sokan voltak, a társadalom szinte minden rétegéből, a legkülönfélébb hitű, meggyőződésű emberek, akik úgy gondolták, hogy az október 23-a után újra elnyert közös szabadságért érdemes életük árán is küzdeniük.

Budapest különböző pontjain és országszerte fellángoltak a harcok. A szovjet offenzíva a védelem erejét az első két napon megtörte, és az ellenállás érdemi része november 8-ára lezárult, bár kisebb összecsapásokra még a hónap végén is sor került.

Tisztelt Ház! Nagyon sokan tettek tanúbizonyságot ezekben a napokban megingathatatlan hazaszeretetükről, bátorságukról, elkötelezettségükről. Emlékezzünk meg a harcolókon túl azokról is, akik életük kockáztatása árán is segítették a küzdőket. Említsük meg a kórházak egészségügyi személyzetét és az önkéntes beteghordozókat, akik nem csak az összeroskadt házak között mentették a sebesülteket, de szükség esetén rejtegették is a szabadságharcosokat.

Külön említésre méltó Bibó István államminiszter magatartása, aki a támadás idején e Ház falai között a Nagy Imre-kormány egyetlen itt tartózkodó tagjaként fogalmazott kiáltványt Magyarország népéhez és memorandumot a világ közvéleményéhez.

Tisztelt Ház! A szabadságharc alatt meghalt több mint 2,5 ezer, megsebesült 20 ezer honfitársunk. Budapest 11 esztendővel a háború után ismét romokban hevert. A kádári megtorlás különösen nagy erővel sújtotta a fegyveres ellenállásban résztvevőket, elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat. 1956 forradalmárai és szabadságharcosai nem menthették meg fegyverrel a haza szabadságát, de megmutatták, hogyan kell harcolni érte bátran és elkötelezetten, abban a hitben, hogy egyszer majd értelmet nyer az adott pillanatban hiábavalónak látszó életáldozat is.

Tisztelettel kérem az Országgyűlés tagjait, hogy egyperces néma felállással adózzunk emléküknek. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunytak emlékének.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Murányi Levente képviselő úr, a Jobbik részéről: "November 4-ei megemlékezés" tárgyában. Parancsoljon, képviselő úr!