Az egyezmény alkalmazása kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások jövedelmének és vagyonának kettős adóztatását, meghatározva, hogy az egyes jövedelemfajták - osztalék, kamat, jogdíj, elidegenítésből származó jövedelem, önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem -, illetve vagyontípusok tekintetében melyik szerződő államnak milyen körben van adóztatási joga. Az egyezmény garanciális szabályként rögzíti az egyenlő elbánás elvének alkalmazását, továbbá lehetővé teszi mindkét szerződő állam számára a kölcsönös egyeztetési eljárás kezdeményezését. Az új egyezmény a korábbi, még a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal kötött szerződéssel ellentétben biztosítja a szerződő államok illetékes hatóságai számára a teljes körű adóügyi információcsere lehetőségét, ami kiterjed a banktitokra is, és kizárja az információcsere megtagadásának lehetőségét a hazai érdek hiányára való hivatkozással.

A magyar-koszovói egyezmény tartalmát tekintve megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, az OECD-modellegyezményben elfogadott elveknek és szabályoknak, valamint az általunk eddig megkötött más kétoldalú adóegyezményeknek. Emellett jól szolgálja a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, a befektetők érdekeit és az adóügyi átláthatóságot. Ahhoz, hogy a nemzetközi szerződés a belső jog részévé váljon, szükséges kötelező hatályának elismerése és jogszabályban való kihirdetése. Tekintettel arra, hogy az egyezmény kizárólagos törvényhozási tárgyat érint, kihirdetésére csak törvényben van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.