(13.10)

Természetesen volt egy általános vita, amelyben egyébként nem is vezérszónoki körben, hanem különböző kétpercesekkel szétszabdalt felszólalásokat lehetett tenni, és hiába volt ez formálisan társadalmi egyeztetésen, de a kormányzat az előzetesen, saját maga által meghatározott céloknak sem kíván megfelelni.

Erre az 1. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslat, amelyet Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal terjesztettünk be, pontosan rá is világít. A kormányzat mindig azt mondta, hogy az új bv-törvényben a szigorral, az önfenntartó börtönökkel, a munka és a különböző jutalmak megvonásával, illetve a jelen pillanatban - idézőjelben - "alanyi jogon" járó juttatásoknak is a fizetőssé tételével próbálják szigorítani a büntetést. Miközben azt látjuk, hogy csupán a jutalmazási, csupán a reintegrációs szemlélet jelenik meg, ami egyébként már az 1. § (1) bekezdésében is szembetűnő, és nem szól azokról az esetekről, amikor nem akarnak visszailleszkedni az elítéltek. Sok esetben ezt meg is mondják, akár már az ítélethirdetés után, sokszor a médiában is szerepel, elmondják ezek az emberek, hogy nem baj, lecsuktatok néhány évre, de válogatott bűncselekményeket fogok elkövetni, ha kijövök. Legfeljebb kedvezménnyel nem szabadul, de ugyanúgy ki tud jönni, és erre nincs semmiféle válasza sem a jogrendnek, sem a büntetés-végrehajtásnak.

A megfogalmazás, amely - nevezzük így - a preambulumban szerepel, csak a megelőzési célokat és a reintegrációt veszi előtérbe, és nem számol ezzel a faktorral. Valóban a legtöbb esetben jó a reintegráció, sok esetben támogatni kell azokat az embereket, akik vissza szeretnének illeszkedni, de kezdeni kell valamit azokkal is, akik ezekkel az elvekkel nem értenek egyet és nem kívánnak visszailleszkedni. Ezt úgy fogalmaznám meg Gaudi képviselőtársammal, hogy az együttműködő, a társadalomba visszailleszkedni kívánó elítélteket segítség illeti meg, akik viszont nem mutatnak hajlandóságot törvénytisztelő életmódra, azok esetében a büntetés elrettentő hatásának kell érvényesülnie. Ez, úgy vélem, társadalmi elvárás, és a kormánynak is a saját előzetes ígéreteihez híven támogatni kellene ezt a módosító javaslatot.

A következő a 12. ajánlási pont. Ebben, hogy ne mondhassák, hogy mindig csak kemény kritikával a jogokat szeretnénk csorbítani az elítéltek vonatkozásában, rávilágítunk egy hiányosságra. A büntetés-végrehajtási bíró végzése ellen a fellebbezést, ha azt kihirdetés útján közölték, rögtön be kell jelentenie az elítéltnek, ami nem feltétlenül fair. Egyébként a büntetőeljárásban is lehetősége van arra, hogy időt kérjen a fellebbezés bejelentésére, tehát hogy megfontolhassa, adott esetben a jogászával, ügyvédjével, ha az nincs ott, egyeztetni tudjon. Tehát azt a lehetőséget fenn kívánjuk tartani, hogy az írásbeli nyilatkozattételre háromnapi gondolkodási időt lehessen kérni. Ezáltal tulajdonképpen egy fontos jogvédelmi garanciát be tudunk illeszteni a törvénybe. Nem gondolom, hogy ez olyan lenne, ami nehezen lenne támogatható. Sajnos a bizottságban nem került támogatásra.

Még egy fontos pont ebben a vitaszakaszban a 13. pont, amelyet már az alkotmányügyi bizottság terjesztett elő, és ezzel egyet lehet érteni. Ne mondhassák, hogy mindig csak kritizáljuk az alkotmányügyi bizottság és a kormány munkáját. Úgy gondoljuk, fontos garancia, hogy a büntetés-végrehajtási bíró határozatával szemben a nagykorú elítélt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa is jogosult legyen a fellebbezésre. Hozzáteszem: ha az előbb idézett ponttal ezt összefésüljük, nem érzem az összhangot, hiszen akkor ezek szerint jelen kellene lennie, amikor ezt kihirdetik, hiszen nem lehet gondolkodási időt kérni erre a szabályozás alapján, ahogy az előbb elmondtam. Tehát itt egyfajta ellentmondást érzek, lévén, hogy a törvényes képviselő vagy a házastárs, élettárs nem feltétlenül fogja megkapni leírva ezt a büntetés-végrehajtási bíró által meghozott határozatot. Tehát tulajdonképpen névleges az a jog, amit az alkotmányügyi bizottság most megad, ha az általunk beterjesztett 12. ajánlási pont alapján nem fogadják el a módosító javaslatot. Az államtitkár úrtól is azt kérem ezért, hogy a 12. és a 13. pontot hozzuk szinkronba, mert ez egy fontos jogvédelmi garancia.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)