Önmagában ebbe a kis rövidke mondatba gyakorlatilag egyébként bármi befér ennek a törvénynek a kritikája kapcsán, amit mi már korábban is elmondtunk. Elmondtuk azt, hogy ez a törvény nem teszi átláthatóvá az állambiztonsági múltat, és itt most egy mondat erejéig még hadd térjek vissza arra, amit Turi képviselő úr még az előbb mondott, mert arra nem volt időm reagálni, itt a nemzetbiztonsági kockázat kérdésére, mert itt megint két ellentétes álláspont áll egyébként egymással szemben az átláthatóságot illetően. Az egyik az, amit ön fejtegetett itt azzal kapcsolatban, hogy ennek milyen nemzetbiztonsági kockázatai lehetnek, a másik pedig az, amit Rétvári államtitkár úr mondott tegnap a zárszavában, amikor viszont azzal indokolta ennek a javaslatnak a finoman fogalmazva is félmegoldás jellegét, hogy itt a nagy bűnösöket kell elkapni. Ez most megint megérne egy külön felszólalást, hogy a nagy bűnösöket mennyire fogjuk tudni itt elkapni, de elsősorban azt kellene elkapni, és úgymond nem a megtévedteket, a kis bűnösöket, azokat, akik besúgónak álltak ilyen-olyan vagy amolyan megfontolás alapján. Egyrészt a két indokolás nem koherens egymással, de azért a következőt hadd mondjam el a képviselőtársamnak, és erről volt már, azt hiszem, érintőlegesen tegnap is szó.

Az, hogy az 1990-es évek elején az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozását és a hálózati személyek nyilvánosságra hozását akkor megakadályozta az akkori kormányzat, az akkori MDF- és kisgazda kormányzat egyébként, annak akkor nagyon sok bírálója volt egyébként, de azt hiszem, talán utólag, huszonpár év elteltével azt lehet mondani, hogy talán annak akkor legalább volt valamilyen szempontból megindokolható értelme, az, amire ön is hivatkozott: az akkor a meglévő hálózat teljes szétesését jelenthette volna, ami jelenthetett volna komoly nemzetbiztonsági kockázatot, mert az ország védelmi képességét, és nyilván nem katonai értelemben, jelentősen gyengítette volna, mint ahogy ez egyébként Csehországban meg is történt. Azonban, ha ugyanezek a szempontok 23 évvel a rendszerváltás után még fel tudnak merülni, azért azt rendkívül problémásnak tartom. Az, hogy akkor nem lehetett kiadni a hálózati személyeket, mert egy részét tovább kellett foglalkoztatni, az még talán valamennyire érthető, még egyszer mondom, talán valamennyire 23 év elteltével, de nagyon bízom benne, hogy ez nem azt akarja jelenteni, hogy a mai napig is még foglalkoztatva vannak olyan személyek, akiket 1991-1992-ben még az egész hálózat fennmaradásának vagy fenntarthatóságának, az állambiztonsági szervek fenntarthatóságának érdekében még foglalkoztatni kellett. Azt nem tudjuk, hogy ilyen van-e vagy nincs, nagyon bízom benne, hogy nem erről van szó. Tehát önök valakit ezzel a törvénnyel védenek. Önök ezzel a törvénnyel valakit védenek, ezt tegnap elmondtuk az általános vitában. Világosabbá vált egyébként a mai napra számunkra, hogy akkor, amikor számos konkretizáló javaslatot tettünk, például azzal kapcsolatban, hogy kikre kell kiterjeszteni ezeknek a vizsgálatoknak a körét, ezeket a kormány egészen elképesztően nevetséges indokokkal utasította vissza, illetve mint előterjesztő nem támogatta a bizottsági üléseken; majd azért egyik-másikra ezek közül szívesen kitérnék. Tehát önök valakit ezzel a javaslattal védenek.

És nem igaz, államtitkár úr, hogy önök az áldozatok oldalán vannak. Ez nagyon kiváló kommunikáció, gondolom, ez lesz majd az egyik, amit el fognak folyamatosan sütögetni, amit tegnap is hallhattunk önöktől, hogy hát az ügynökakták azok valójában áldozatakták. (Dr. Rétvári Bence: Így van!)

(14.30)

Nagyon jól hangzik, államtitkár úr, nagyon jól hangzik, nagyon jól hangzik, nem erről van szó természetesen.

Itt 23 év után el kell végre jönnie annak a korszaknak... - és ez az önök történelmi felelőssége lesz, ha kétharmados felhatalmazással a kezükben ezt nem fogják megtenni. A múltat nem lehet végképp eltörölni, de a múltat fel kell dolgozni, és ahhoz, hogy a múltat feldolgozzuk, elsősorban szembe kell tudni a múlttal nézni, és végre tiszta vizet kell önteni ebbe a pohárba, hogy végre mindenki tudja a mai Magyarországon, hogy kik voltak a nagyszülei, kik voltak a családtagjai, kivel mi történt, kik felelősek adott esetben azért, hogy az életük vagy a családjuk élete vakvágányra futott, milyen bűnei voltak az előző rendszernek, és kik felelősek azért, akármilyen kis szeletet vállaltak annak a rendszernek a működtetésében. Mert azt a rendszert, képviselőtársaim, nem csak a kommunista hatalom birtokosai működtették, ahogy ez a megfogalmazásban itt szerepel.

Mi nem véletlenül adtunk be olyan módosító javaslatot, amely nemcsak a kommunista hatalom birtokosai, hanem a velük együttműködő világi és nem világi személyek vizsgálatba vonhatóságáról is szól, amiről ugye, az volt a kormány álláspontja, hogy az alkotmány szabályozza ezt a kérdést. Na most, arra, hogy az önök gránitszilárdságú alkotmányát milyen gyorsan lehet átfarigcsálni akár néhány nap alatt, mondjuk, láthattunk az elmúlt években bőségesen példát. Ha önökben van szándék arra, hogy az állambiztonsági múlt vizsgálatát ne csak úgymond a hatalom birtokosaira terjesszük ki, hanem mindazokra, akik bármilyen szinten segítséget nyújtottak a diktatúra fenntartásában és működtetésében - ez több tízezer embert jelent még adott esetben, azoknak is meg kell hogy történjen egyrészt a vizsgálata, másrészt pedig a felelősségre vonása -, és ha ehhez alkotmányt kell módosítani, akkor ehhez be kell nyújtani egy alaptörvény-módosítási javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr, folytatom egy másik felszólalásban.